A craniosacralis terápia
A módszer helyét félúton kell keresnünk a természetgyógyászat és a hagyományos orvoslás között.
Olyan, manuális kezelésformáról van szó, melynek során a craniosacralis terapeuta gyengéden érinti a megfelelő testfelületeket, ám munkája kiemelkedő hatékonyságát a témakör nemzetközi szakirodalma igazolja.
A craniosacralis terápia mind közül leglényegesebb hozadéka, hogy visszaadja a szervezet számára az erőt, méghozzá oly módon, hogy serkenti a test öngyógyító folyamatainak beindítását.
Az immunrendszer működése így már néhány kezelés után komoly javulást mutat, csökken a stressz, és közép távon is érzékelhető módon nő a szervezet ellenálló képessége.
Mit jelent a kezelésforma elnevezése?
A terápia neve egy szóösszetétel, a koponya és a keresztcsont latin elnevezéseinek összeolvasásából született: cranium + sacrum.
Az úgynevezett craniosacralis rendszert az agyi gerincvelői folyadék és az agyi gerincvelői hártyák alkotják. Ez a tér szolgál az agy és az idegrendszer élettani környezeteként.
Az agyi és a gerincvelői folyadék termelődését, annak keringését, illetve felszívódását is a craniosacralis rendszer működteti.
E folyadék szerepe nagyobb, mint hinnénk, mert nem csupán tápláló és tisztító hatással bír, de felelős a salaktalanításért és az információszállításért, energiahordozásért is.
A következő folyamatokért felelős a szervezetünkben található craniosacralis rendszer
- a craniosacralis rendszer, valamint az idegi funkciók harmonizációja
- az agyi, illetve gerincvelői folyadék megfelelő áramlásának szabályzása
- a koponyán belüli keringés normalizálása
- a kötőszövetes lemezek és határok megfelelő ellazítása
- az ízületi feszültségek oldása
- az izomrelaxáció biztosítása
- segít a betegségek és a különféle problémák kezelésében
- megfelelő működése nagy mértékben segít az életminőség javításában
Nem egy megszokott természetgyógyászati eljárásról van szó
A klasszikus csontkovácsolástól, a hasonló gerinckezelésektől és a különféle masszázs technikáktól is nagyban eltér mindaz, amit craniosacralis terápiának nevezünk.
A kezelés során a craniosacralis terapeuta kifejezetten óvatos és finom mozdulatokkal dolgozik, míg követi a szervezet természetes hullámait és ritmusát, így idézve elő közvetetten a testen belüli változásokat.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy a craniosacralis terápia nem gyógymód, hanem segítség a szervezet öngyógyító funkcióinak aktiválására.
Lényege a mikromanipuláció. A terapeuta segít a koponyacsontok nem természetes helyzetének és mozgásának helyreállításában, illetve munkája révén megszűnik a feszültség a kötőszövetekben, illetve az agyhártyarendszerben.
Ennek köszönhetően válik szabaddá az út a craniosacralis terapeuta számára az idegrendszer és az immunrendszer felé, valamint hatást gyakorolhat a csontrendszerre és az izomrendszerre, a szív- és érrendszerre, a testnedvekre, a kötőszövetekre, a test energia rendszerére és különböző szervekre is.
A craniosacralis terápia anatómiai alapjairól
A kezelés középpontja tehát a craniosacralis rendszer, mely szervezetünk harmadik nagy ritmusát alkotja a légzés és a keringés mellett.
Ez a rendszer minden gerinces élőlényben megtalálható.
A cranium és a sacrum funkcionális egysége alkotja, melyet egy kötőszöveti hártya vesz körül (dura mater), illetve benne kering az agyi- és gerincvelői folyadék (liquor).
Valamennyi ideg kapcsolódik a dura materhez, s az ezen kapcsolódás során kialakuló zavarok megoldásában lehet a test segítségére a craniosacralis terápia.
Ugyanis bizonyos testi és lelki zavarok könnyedén okozhatnak problémát. Gátak alakulhatnak ki a traumák nyomán, melyek akadályozhatják az agyi- és gerincvelői folyadék megfelelő áralmását. Mindez pedig különféle rendellenességekhez vezethet.
Az agyhártyák mellett valamennyi olyan csont a rendszer része, amely érinti az agyhártyát és az agyhártyákkal összekötött kötőszövetes állományt.
Mivel a csontok folyamatos mozgásban vannak, illetve saját mozgástérrel rendelkeznek, egy-egy csont kimozdulása zavart okozhat a rendszerben, hiszen gát képződhet a folyadék áramlásában.
Ha az áramlás megszokott folyamatának üteme felborul, annak az egész szervezetre komoly kihatása lehet.
A craniosacralis rendszer ráadásul közvetlen és szoros kapcsolatban áll az ideg- és érrendszerrel, a légző- és nyirokrendszerrel, a csont- és izomrendszerrel, ugyanakkor működése a hormonális folyamatokra is kihatással van.
A craniosacralis ritmusról
A légzőrendszerhez, valamint a szív- és érrendszerhez hasonlóan a craniosacralis rendszer is saját ritmussal rendelkezik.
Ennek száma 6-12 ciklus/perc, mely egyénenként eltérhet, azonban mindenkinél állandó.
Sem az alulműködés (6-), sem a túlműködés (12+) nem szerencsés.
A craniosacralis rendszer két végpontja a koponya és a keresztcsont, így a ciklusban e két csonté a főszerep.
Persze az összes egyéb csont is folyamatos mozgásban van, s az agyi- és gerincvelői folyadék felelős ezen mozgás továbbterjedésében.
A craniosacralis terapeuta könnyedén kitapintja a rendszer ritmusát a test szinte bármely pontján, így képes megállapítani, hogy felmerül-e probléma, illetve ha igen, az agyi- és gerincvelői folyadék áramlása alapján következtetni tud a gócpontra is.
Óvatos, gyengéd kézmozdulataival segít feloldani a gátakat, illetve segít mozgásba hozni a kapcsolódó lágy szöveteket, hogy fokozódhassanak a test önszabályzó folyamatai.
Végül az idegrendszer nyugalmi állapotba kerül és természetes módon, lényegében beavatkozás nélkül javul az egészségi állapot.
Érdekli a kezelése? Ide kattintva akár azonnal bejelentkezhet hozzánk terápiára!