Bejelentkezés
+36.20.443.8822
Cím
1126 Budapest,
Brassai Sámuel u. 4.
Az
egészséges
élet öröme.
Menü

Miről beszélek, amikor a futásról beszélek?

2016.04.22
Ez a cím Murakami Harukitól származik, mégis, ez a kérdés – akárcsak maga a mű – alapvetés mindenki számára, aki valaha komolyan futott, fut, vagy futni fog.

Amennyiben szenvedélyesen űz bármilyen sportágat, megpróbálhatja behelyettesíteni, de igazság szerint vannak elemek, amelyek sehol máshol nem olyan letisztultak, mint a futás esetében.

Szóval most a futókról lesz szó.

Mitől lesz valaki futó? Hol van a határ a „lementem kocogni kicsit, elegem lett az egész napi üldögélésből” és a „futó vagyok” között? Egyáltalán létezik e megfogható határvonal, vagy ez sokkal inkább átalakulási folyamat?

Ha folyamat, van e lehetőség kontrollálni valamilyen módon, vagy spontán alakul, esetleg tudatosításra vár, hogy kialakuljon a „futó identitás”?

Van-e értelme a futás köré identitást rendezni? Számtalan kérdést tehetünk fel ezzel kapcsolatban, és mindenki számára más kérdés lesz a legmeghatározóbb, és ettől függően mások lesznek a válaszok is. Ám az semmilyen módon nem hagyható ki a szempontok közül, hogy ez egy kimondottan megterhelő sport, főleg, ha komolyan űzik, gondoljunk csak az ultrafutókra, mikor egy „rendes verseny” 100 km felett kezdődik, ami a legmegengedőbb szemmel nézve is gyakorlatilag minimum két és fél maratoni táv.

Épp ezért futás során jelentős mértékben van szükség valamilyen tudatos rekreációra, feltöltekezésre, ami egyszerre biztosítja az egészségmegőrzést, az izmok számára kiemelten fontos védelmet, az ízületek stabilitását és az ízületi nedv újratermelődését, a szélsőséges stressznek (mint pl. 36 órán keresztül futni alvás nélkül szélsőséges időjárási viszonyok között mondjuk, a neves Spartathlon versenyen) ugyanis nem kevés jól megfogható kihívás éri a szervezetet, amiből a túlélésen túl fel is kell épülni valahogy.

Ha futsz, valószínűleg már keresed, hogy mi lehet a megfelelő kiegészítő mozgás, mely a törzsizmkora koncentrál, egyensúlyérzéket fejleszt és a nyújtásra is összpontosíthatsz vele. Valószínűleg próbálkoztál már jógával, pilatessel, body arttal. Ez mind szép és jó, de van még valami, amire szükséged lehet, ez pedig a craniosacralis terápia.

A lágy érintéseken keresztül az izmok ellazulnak, a tejsav gyorsabban ürül, az ínszalagok, mikrosérülések sokkal hamarabb regenerálódnak, a gerinc pedig fokozott védelemben részesül.

Pontosan erre van szükséged, ha szeretnéd kihozni magadból a maximumot – a futásban is.