Korszakváltások

Ehhez bizony sok-sok energia kell, amit a folyamatos csokimajszolás mellett (na jó, ebben valóban lehet némi túlzás) a hirtelen mély álomba zuhanás jellemez, ami történhet bárhol, lépcsőn, küszöbre feküdve, asztalra borulva, székre kuporodva, kényelmesen összegömbölyödve egy napsütötte, meleg fűfolton a kertben...

A kisgyermekek tehát igencsak elfoglalt lények. A napok egytől-egyig munkásan telnek, nincs szabadság, hétvége, minden percet ki kell használni a fejlődésre. Ennek ellenére a kicsik életében is akadnak jelentős események, bár kívülről nézve sokszor nem túlságosan logikus, miért lett egyik-másik élmény kiemelve, mi marad meg életet meghatározó történésként.

Ugyanakkor, vannak nagyon jól elkülöníthető sarkalatos pontok: születésnapok, kistestvér érkezése, bölcsi, ovi megkezdése, a kettő közötti váltás, s talán az egyik legkiemelkedőbb ezek közül is az óvodai ballagás. Ez egy hihetetlen határ, sok gyerek számára a lélektani különbség a „kicsi vagyok” és a „nagy vagyok” között.

A gyerekek komolyan veszik, készülnek rá játékkal, beszélgetéssel, tudatosan és öntudatlanul egyaránt. Fontos, hogy ez az elválás ne trauma legyen, hanem méltó lezárása egy fantasztikusan színes időszaknak és gördülékeny átmenet a játékos tanuláson keresztül a további kihívások felé.

Hogyan segíthetünk ebben? Szeretettel, elfogadással, sok-sok beszélgetéssel és akár craniosacralis terápiával is! A félelem a változástól gyakran testi tünetekhez is vezet, ami később alapjaiban befolyásolhatja a gyerek életét, hiszen kudarcot szenved a közösségbe való beilleszkedésben, az első benyomás ráadásul sokáig megmarad majd az osztálytársakban, rosszabb esetben a tanárokban is.

A kudarc és változás okozta szorongás pedig kihat a tanulmányi eredményekre is, így azokat is nehéz biztató sikernek megélni. A craniosacralis terápia a feszültséget testi és lelki szinten egyaránt oldja, tudatos relaxációra neveli a gyerekeket, melyet bármilyen stresszhelyzetben sikerrel alkalmazhatnak majd életük során.