Munkamánia: a munka rabságában

Olyan függőségi állapotot jelöl, amelyben az érintett számára a munka jelenti a „szert”, ez válik élete legfőbb céljává és értelmévé, kiszorítva a társas és családi kapcsolatokat, szabadidős tevékenységeket, pihenést.

Ha az alábbi kérdések többségére igennel válaszol, Ön is érintett lehet!

1.Gyakran gondol arra, hogy hogyan tudna több időt szentelni munkának?

2. Gyakran dolgozik sokkal többet, mint azt korábban tervezte?

3. Szokott azért dolgozni, hogy kevésbé érezzen bűntudatot, kevésbé szorongjon, illetve ne érezze magát depressziósnak?

4. Előfordul, hogy azt javasolják, kevesebbet dolgozzon, de nem törődik a tanáccsal?

5. Stresszel, ha nem dolgozhat, illetve, ha eltiltják a munkától?

6. Előnyben részesíti a munkát a hobbijával, szabadidős tevékenységeivel és emveri kapcsolataival szemben?

7. Annyit dolgozik, hogy már tapasztalja ennek az egészségére vonatkozó káros hatásait?

A munkamániásokat fokozatosan szippantja magába szenvedélyük, miközben észre se veszik, hogy minden iránt elvesztik érdeklődésüket, és önigazolásuk egyetlen forrásává munkájuk válik. Hétvégén és a szabadság alatt (ha egyáltalán elmennek szabadságra) feszültek, frusztráltak, nem találják a helyüket, képtelenek kikapcsolódni.

Ennek persze nem csupán lelki, de fizikai következményei is vannak. Annyi energiát fektetnek a munkába, hogy sokszor a végkimerülésig teljesítenek, s csak akkor kerülnek orvoshoz, amikor a testük már komoly szervi tünetekkel jelez: álmatlansággal, gyomorfájással, gyomorfekéllyel, magas vérnyomással, fejfájással, mellkasi fájdalommal,  szédüléssel, szívritmuszavarokkal, pánikrohamokkal, depresszióval.

A viselkedésbeli tünetek a következők lehetnek: indulatkitörések, nyugtalanság, kikapcsolódási képtelenség, hiperaktivitás, türelmetlenség, feledékenység, koncentrációs nehézség, unalom, hangulatváltozás.

Azt hinnénk, hogy a munkamániások cégük büszkeségei, de ez általában nem így van.

Mivel gyakran cél nélkül, kényszeresen dolgoznak, kevésbé hatékonyak, és mivel keveset pihennek, és sosem lazítanak, hibát hibára halmoznak. Ezeket a hibákat persze még több munkával próbálják kompenzálni és meg is van az ördögi kör. 

A munkaalkoholisták sosem csapatjátékosok, mivel mindent kontroll alatt akarnak tartani, nem bíznak kollégáik teljesítményében, csak a saját maguk által elvégzett munkát tartják megfelelőnek, így képtelenek bármit is kiadni a kezükből. 

A munkamániának számos oka lehet (gyermekkori, neveltetési problémák, önértékelési zavarok, anyagi biztonság elvesztésétől való félelem), de a legtöbb esetben a munka valójában menekülést jelent. Valamiből vagy valamitől.

Ha meg szeretnének gyógyulni, az érintetteknek fel kell tenniük a kérdést, hogy valójában miért temetkeznek a munkába, és szembe kell nézniük a válasszal is.

Mint a legtöbb függőség, a munkamánia is eredményesen kezelhető a craniosacralis terápia segítségével. Azáltal, hogy segít az ellazulásban és csökkenti a stresszt, képes beindítani testünk öngyógyító folyamatait, megszabadítva minket a betegség testi és lelki tüneteitől.