FEDEZZE FEL AZ EGÉSZSÉGES ÉLET ÖRÖMÉT 
CRANIOSACRALIS TERÁPIÁVAL!

Mellékpajzsmirigy problémám van, ami egy éve rossz közérzettel, állandó fáradtsággal, tompa gondolkodással, koncentráció nehézséggel társulva s fél éve pánik betegséggel párosul. Első kezelés óta jobban vagyok, visszanyertem az energiámat, az állandó fáradtság megszűnt, újra van kedvem s erőm sportolni, táncolni, aktívnak lenni. A pánik érzések az abszolút minimálisra csökkentek, szinte már alig jön elő néha és sokkal kisebb mértékben. Egy achilles sérülésem ami teljes és folyamatos sarok zsibbadással járt, egy év után az első kezelésnél 90%- ban megszűnt, amin nagyon megdöbbentem. A kezelés nagyon kellemes, utána mintha kicseréltek volna. A napokban műtenek, s előtte is megyek Péterhez, illetve amint lehet utána is. Jobban érzem magam, köszönöm a segítséget Péter!

42 éves férfi vagyok, könyvelőként ülőmunkát végzek. A panaszaim 3 hónappal ezelőtt kezdődtek derékfájással és a lábaimba kisugárzó fájdalommal. A fájdalom a fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők hatására sem enyhült, sőt idővel már a járás is nehezen ment és a munkámat is alig tudtam ellátni.  Régebben többször volt már idegbecsípődésem, ilyenkor 1-2 hét otthon fekvés után panaszok nélkül folytathattam a munkámat, de most nem így történt. Mivel a folyamatos fájdalomtól már aludni is csak nehezen tudtam, egyre ingerültebbé váltam. Elkezdtem kivizsgálásokra járni, ahol kezdődő gerincsérvet állapítottak meg. Az orvos nem javasolt műtétet, helyette tornára küldött, amit 2 hónapja végeztem minden érdemi javulás nélkül. Mivel a tornán kívül más alternatívát nem tudtak ajánlani, kezdtem elkeseredni. Egy barátom javaslatára, ekkor kerültem Péterhez. Az első kezelés után örömmel tapasztaltam, hogy a lábba kisugárzó fájdalom kicsit csökkent. Bár a derékfájás nem változott, ez azért erőt és bizalmat adott a folytatáshoz. Amikor a második kezelésre érkeztem a lábba kisugárzó fájdalom már nem folyamatosan, csak szakaszosan jelentkezett, végre tudtam aludni, így a közérzetem is jobb lett. A negyedik kezelés után a lábba sugárzó fájdalom teljesen megszűnt, és végre a derékfájás is csökkent. A hetedik kezelés után csodák csodájára elmúlt a derékfájás is. Azóta is végtelenül hálás vagyok Péternek és ennek a csodálatos gyógymódnak, hogy visszaadták az egészségemet és az életkedvemet!

Most 9 éves kisfiam 1 éves kora óta tejérzékeny. Az eltelt évek során szereztem annyi tapasztalatot, hogy nem okozott gondot az, hogy a különböző tejtermékeket milyen egyéb alternatív módon tudom helyettesíteni. De nagyon rossz volt látni, hogy milyen nehezen éli meg azt, hogy ő "más", mint a többiek, főleg az osztálytársai között. Éves rendszerességgel jártunk kontrollra a kórházba, de azon kívül, hogy a terheléses vizsgálatokat elvégezték- igazából a bőrpróbánál soha nem jutottunk tovább -semmi nem történt, úgy tűnt, nem fogja magától "kinőni". Ezért próbáltam valami egyéb megoldást keresni, és ekkor ajánlották nekem Pétert. Kíváncsian vártuk a kezelések eredményeit, annál is inkább, mivel Péternek sem volt még korábban tejallergiás "gyereke". Kb. a 3-4. kezelés után már nem okozott gondot a SAJT, ezt követően szinte minden alkalom után kipróbáltunk valami újdonságot a tejtermékek közül. Jött a JOGHURT, a TÚRÓ, és nem kellett folyamatosan a boltban vásárolt élelmiszerek összetevőit böngésznem. És idén tavasszal a kórházban gyógyultnak nyilvánították, semmilyen tejes dolog elfogyasztása nem okoz már problémát. A sikeren fellelkesülve, a másik gyermekem, aki néhány éve laktózérzékeny lett, és a tejes ételeket a Lactase nevű tabletta szedésével párhuzamosan tudta csak megenni, kb. az 5. kezelés után már szintén teljesen jól van. Mindketten járnak Péterhez továbbra is, akinek nagyon hálásak vagyunk a kedvességéért, odafigyeléséért, és hogy velünk együtt örült minden apró előrelépés után. Köszönjük!!!!

Kedves Péter, ez eszméletlen élmény volt! Néhány azonnali, látványos tapasztalattal: Ballagtam lefelé a Tartsay utcán, és feltűnt, hogy nem fáj a derekam ... azután a tömött villamoson sem akartam összeroskadni, hanem szépen elálldogáltam a Széll Kálmán térig. Ezek mind olyan dolgok, amik tegnap még utópiaszámba mentek volna! :-) Most persze minden porcikámban izomlázam van, de mindig is így szoktam - úgy értem, mindig is szerettem feszegetni a (fizikai) határaimat. Is. :D Értem, hogy mi történik, és nagyon örülök, hogy idetaláltam!

Világéletemben aktív életet éltem és nagyon szerettem a tanítói munkámat, mely egyben a hivatásom volt, így a nyugdíjba vonulás ideje nagyon megviselt. Sajnos ezzel egyidejűleg 89 éves édesanyám is súlyos, ágyhoz kötött beteggé vált, akinek ápolását én vállaltam magamra. A gyerekeim már a maguk életét élték a fővárosban, a férjem pedig évekkel ezelőtt meghalt. Az ő elvesztésével kezdtem magamba fordulni, és depresszióssá válni, ám a fent említett körülmények miatt a helyzet egyre romlott. Édesanyám sajnos nem egy könnyű természet, akit a kiszolgáltatottság még keményebbé tett. Sokat ugráltatott, ridegen, szeretetlenül bánt velem. Úgy éreztem én mindent megteszek érte, amiért még egy "köszönöm"-öt se kapok. Voltak rossz és még rosszabb napjaim. Szedtem a nyugtatót, amire a férjem elvesztésekor szoktam rá, de ettől csak eltompultnak és levertnek éreztem magamat. Egyedül a kis unokám tudott mosolyra fakasztani, ha nagy ritkán látogatóba jött hozzám. A craniosacralis terápiáról a lányom olvasott, és ő fizetett be az első kezelésre. Amikor elmeséltem Péternek az előzményeket, már akkor sírva fakadtam, amitől kicsit máris oldódni kezdett bennem a feszültség. A kezelés nagyon kellemes és megnyugtató volt, ahogy Péter személyisége is. A végén valahogy könnyebbek éreztem magamat. A második kezelésnél már el is aludtam, és a végére ólmos fáradtságot éreztem a tagjaimban, mintha egész nap tornáztam volna. A változás lassú volt és fokozatos, de azt tudom, hogy a hatodik kezelésre (ami az unokám születésnapjára esett) már egész vidáman mentem el, egy, az eddigieknél sokkal jobb héttel a hátam mögött. Az unokám még meg is jegyezte, hogy „milyen jó mama, hogy mostanában ilyen sokat mosolyogsz”. A hetedik kezelésnél már arról számolhattam be Péternek, hogy milyen érdekes, hogy ahogy én egyre jobban érzem magam és változom, úgy változik velem együtt édesanyám is. Időnként váratlanul megölel és jóval kedvesebbnek, hálásabbnak tűnik. Így már az ápolása sem olyan nyomasztó teher. A nyolcadik kezelés után újra felvettem a kapcsolatot a régi barátnőkkel, akikkel kávézóba, kis kiruccanásokra járunk, és úgy éreztem újra van miért élnem. Időközben a kezelés hatására a nyugtatóból már sokkal kevesebbet szedtem, az orvosommal egyeztetve elkezdtük még jobban csökkenteni az adagot, mígnem végül teljesen el is tudtam hagyni. Ezúton szeretném megköszönni Péternek, és ennek a csodálatos módszernek, hogy újra tudok örülni az életnek.

48 éves férjem az év elején elkezdett szédülni. A járása bizonytalanná vált, a lépcsőn kapaszkodva mert csak közlekedni, és autót vezetni sem tudott. Nagyon megijedtünk, így vizsgálat vizsgálatot követett, de szerencsére semmi eltérést nem találtak nála. Sajnos az okot se, amitől a szédülés fennállt. Aztán a kórházban egy nagyon kedves doktornő ajánlotta nekünk a craniosacralis terápiát és Pétert, mivel több betegével pozitív tapasztalatai voltak a módszer hatékonyságával kapcsolatban. Az első kezelésre én kísértem el, mert addigra a férjem egyedül már az utcára is félve ment ki. Már a legelső alkalommal is javulás mutatkozott, így bizakodva folytattuk a terápiát. Mindössze hét alkalom kellett, hogy a tünetek teljesen megszűnjenek: a szédülés, ahogy jött, úgy tűnt el nyom nélkül. Az utolsó kezelésre a férjem már egyedül, autóval – és mondanom sem kell, hogy nagyon boldogan – érkezett. Köszönjük Péter!

Pénzügyi vezetőként dolgozom a versenyszférában, és talán nem titok, hogy az effajta munka fokozott felelősséggel és stresszel jár. Így természetesen én is rendkívül stresszes és feszült voltam, képtelen voltam ellazulni, kikapcsolni, normális életet élni. Még akkor sem tudtam lazítani, ha pár napra elutaztam a barátnőmmel wellnessezni vagy pihenni. Esténként nehezen aludtam el, mert az agyam már a következő napi feladatokon kattogott, vagy ha el is aludtam, hajnalban felébredtem és csak forgolódtam álmatlanul. Hogy minden kerek legyen mindehhez magas vérnyomás, gyomorégés és állandó ingerlékenység is társult. A craniosacralis terápiára barátnőm zavart el, mintegy ultimátumként. Vagy változtatok az életemen, vagy külön folytatjuk, mert ő nem akar egy "munkaalkoholista" emberrel élni. Persze nem igazán hittem a dologban, de mivel korábban már számtalan módszert kipróbáltam és vagyonokat költöttem egyéb kezelésekre- na meg szerettem volna megtartani a barátnőmet- beadtam a derekamat. Összesen öt kezelésen vettem részt Péternél, és az állapotom folyamatosan és látványosan javult, a stressz tünetei kezelésről kezelésre mérséklődtek, egyre kipihentebb, energikusabb és kiegyensúlyozottabb lettem. Bátran kijelenthetem, hogy ez volt a legjobb befektetés, amit az egészségemmel kapcsolatosan meghozhattam. Ajánlom minden sorstársamnak – gondolom vagyunk néhányan - akik szeretnének leszámolni a stressz ideg-és lélekölő hatásával. Manapság már nem visel meg igazán semmi, sokkal könnyedebben veszem a kihívásokat, újra élvezem a munkámat és a szabadidőmet. Remekül alszom, a vérnyomásom normalizálódott és a gyomorégésnek is búcsút inthettem. A többiről pedig kérdezzék meg a barátnőmet! :) Köszönöm Péter!

Szandra lányom 5 éves. Gyakori dührohamai voltak, amelyektől már két éve szenvedett. Ő is, mi is. Minden előzetes jel nélkül naponta többször is földhöz vágta magát, a falat és az ajtót rugdosta, társaival és velünk is agresszív volt. Éjszakánként a fogait csikorgatta, napközben 1-2 percen túl képtelen volt egyvalamire koncentrálni. Makacssága nem ismert határt, a mi és a nevelői kéréseit csak akkor vette figyelembe, ha az megegyezett az ő elképzeléseivel. 3 éves testvérével sem jött ki, vagy piszkálta, bántotta, vagy tudomást se vett róla. Rendezett családi körülmények között élünk, nem érte semmi olyan trauma, ami oka lehetett volna ennek a viselkedésnek. A kezelésre csak úgy tudtuk elvinni Szandrát - egy órás hiszti után-, hogy beígértünk neki egy - a reklámokból kiszemelt- játékot. Amíg az első kezelést megelőzően mindent átbeszéltünk, folyamatosan puffogott, elutasító volt. Az ágyra is csak úgy volt hajlandó felmászni, hogy apa és anya is odaült mellé és fogtuk a kezét. A kezelés kezdetekor a morgolódás azonnal megszűnt, Szandra mosolyogni kezdett és nagyon gyorsan elaludt. Legnagyobb döbbenetünkre végigaludta az egész kezelést. A kezelés végén folyamatosan bújt hozzám, amire örömömben könnyezni kezdtem, hisz a gyengéd fizikai kontaktust önszántából már nagyon régen nem kezdeményezte, viszonozta (sőt kifejezetten kitért előle). A második kezelés után pár nappal az óvodában jelezték, hogy beszélni szeretnének velem. Automatikusan görcsbe rándult a gyomrom, de legnagyobb megdöbbenésére az óvónők dicsérni kezdték Szandrát, és arról faggatták, milyen módszerrel sikerült szinte az egyik pillanatról a másikra ilyen mértékű változást elérnünk a viselkedésében. Az ötödik kezelés után a dührohamok teljesen megszűntek, ovistársai egyre szívesebben kezdeményeztek játékot Szandrával. További meglepetésünkre itthon az öccsével is barátságossá vált, akár egy órán keresztül is gyönyörűen eljátszott vele. A dührohamokkal együtt szűnt meg a fogcsikorgatás is, ma már csak emlék... Szandra megszerette a rajzolást is, holott egy ilyen elmélyülést igénylő tevékenység korábban elképzelhetetlen lett volna tőle. Ma már egyre szebben, a korához képest kifejezetten ügyesen rajzol. Könnyedén koncentrál a játékokra és bármire, amire szükséges. A harmónia mind Szandra lelkében, mind a családban helyreállt. Hálásan köszönjük!

Kislányom, Liza 5,5 éves, másfél évvel ezelőtt kezdett el dadogni. Akkor váltunk el az édesapjával és akkoriban kezdte el az új óvodát is. Mivel tudtuk, hogy érzelmileg ez egy igen megterhelő időszak lehet számára rendszeresen jártunk vele pszichológushoz, illetve a beszédhiba miatt logopédushoz is, de sajnos semmi jelentős változás nem történt. A dadogás mellett Liza zárkózottá is vált, nem szívesen beszélt senkivel, jól láthatóan zavarta a dadogás. Feszült lett, társaival agresszív, gyakran törtek ki rajta dührohamok, alig ismertünk rá. Mindemellett éjszakánként a fogát is csikorgatta. Végső elkeseredésemben kerestem fel vele Pétert. Liza az első kezelésen csak úgy volt hajlandó felfeküdni a kezelőágyra, hogy én is odaültem mellé, és közben könyvből meséltem neki. A második kezelés után Liza néha már nem dadogva kezdte a mondatokat. A harmadik kezelés után otthon naponta kérdezgette mikor jöhet már megint a "Peti bácsihoz". A negyedik kezelés után már az óvónők is örömmel újságolták, hogy Liza nyitottabb lett, többet játszik a társaival és kevesebbet dühöng, sokkal felszabadultabb és jóval kevesebbet dadog. Én magam is boldogan tapasztaltam, hogy Liza jelentősen kevesebbet dadog, és mivel a dadogás miatti szorongás is múlóban volt, Liza zárkózottsága is oldódni kezdett, többet és felszabadultabban beszélt. Elmúltak nála a dührohamok is, mindemellett a rajzkészsége és a mozgása is rohamos fejlődésnek indult. Nem utolsó sorban megszűntek az éjszakai fogcsikorgatások is. Hihetetlennek tűnik, de hat kezelés után a másfél éve tartó dadogás teljesen megszűnt! Lizát mintha kicserélték volna, újra vidám, kiegyensúlyozott, csacsogós kislány. Én pedig egy végtelenül hálás, boldog anyuka vagyok. Köszönöm!

Ezt a kezelést mindenkinek receptre kéne felírni!!!