FEDEZZE FEL AZ EGÉSZSÉGES ÉLET ÖRÖMÉT 
CRANIOSACRALIS TERÁPIÁVAL!

37 éves vagyok két gyermek édesanyja. Férjemmel együtt boldog és rendezett családi körülmények közt éljük mindennapjainkat. Édesanyám migrénes fejfájásban szenved harminc éve. Lány testvérem és én is sokat szenvedtünk iskolás korunk óta migrénben. Mivel családban marad, az öröklődésre fogták az orvosok és én is a helyzetet. Rengeteg kipróbált fejfájás csillapító tabletta, ct vizsgálat, értágító kúra és kipróbált masszázsfajta van a hátam mögött. Óvónőként dolgozom és a migrén annyira elhatalmasodott rajtam, hogy többször előfordult, hogy 25 gyereket kellett kollégámra bízni, hogy hazamenjek a zsivajból a sötétbe, csöndbe. Ilyenkor hányás utáni alvás segített csak. Kb. 20 évnyi szenvedés után a egy ismerősöm megosztott egy cikket a cranioról és a migrénről. Ahogy elolvastam, azt gondoltam a szokásos havi masszázs helyett beiktatok egy kezelést próbaképpen. Alig vártam az első kezelést. Izgultam hogy mi vár rám, de bizakodtam. A kezelés nagyon fura érzés volt. Simogatáshoz hasonlítanám, de ennél sokkal többről van szó. A tarkómban végig fájást-nyomást éreztem, de elviselhető volt. Bizsergést éreztem végig ami nagyon jól esett. Az első kezelés másnapján rossz volt a közérzetem. Hányinger, erős migrén, szédülés, indokolatlan vérzés. Megijedtem, de betartottam Péter utasításait és vártam a következő kezelést. A 2. és 3. alkalom hasonló volt az elsőhöz de rosszullét nem követte. A negyedik alkalommal a kezelés alatti nyomás megszűnt, nagyon jól éreztem magam.A kezelés időtartama kb két hónapra volt tehető. Ezalatt migrén nem fordult elő és tablettát sem kellett beszednem. Teljesen megváltozott a közérzetem. Nem arra figyelek hogy mindig legyen nálam fejfájás csillapító, nem kell programot lemondani miattam a rosszullétek miatt. A migrén teljesen elmúlt és két hónapja nem vettem be fájdalom csillapítót. Az időjárás változást észre sem veszem. Nagyon köszönöm Péternek a kezelést. Hálás vagyok hogy nyugodtan élhetem mindennapjaimat.

A negyedik X-ben járva kiléptem a komfortzónámból, család és munka mellett beiratkoztam az egyetemre. Nagy fába vágtam a fejszémet, az első év nagyon keserves volt. A gerincproblémám felerősödött, a jobb oldalamon már nem mertem feküdni, mert sűrűn „kiakadt” a lapockám és ilyenkor mozdulni nem tudtam. A korlátaimat feszegettem, a párkapcsolatom romokban, képtelen voltam egyszerre megfelelni a családom, a főnököm és a tanáraim elvárásainak. Az első félévet a barátnőm által összeállított - idegrendszert erősítő - gyógynövény és vitaminkúrával vészeltem át. A második félévben egyetemi csoporttársam tanácsára elhatároztam, hogy keressek egy craniosacralis terapeutát. Gábriel Orsolya honlapjáról keresgélve választottam Pétert. Az első néhány kezelés után először a testem könnyebbült meg, kevésbé viselt meg a folyamatos számítógép előtti görnyedés. A jobb oldalamon fekve csak a egy apró roppanás emlékeztet a korábbi problémámra. A terápia hatására fokozódott a koncentráló képességem. A racionális gondolkodásom mellett felerősödött az intuitív, kreatív készségem, melynek segítségével sikerült a megfelelő tanulási módszert kiválasztanom a vizsgákra való felkészülés során. A magolást félretéve, a klasszikus jegyzetből és tankönyvből történő értő olvasás mellett, színes filctollal a fél szobát beterítő csomagolópapíron elmetérképet készítettem a tananyagról. A harmadik és negyedik félévben már nem volt utóvizsgám. A munkahelyemen folyamatosan bővült a munkaköröm, a feladat bár embert próbáló, mégsem roppantam össze a súlya alatt. A terápia részeként Péter által alkalmazott Somato Emotional Release (SER) „találkozás volt önmagammal”. Így utólag bevallom, nem mindig élveztem a „saját társaságomat”, fájdalmas volt szembesülni azzal, honnan erednek a problémák, amik kimozdítottak a lelki egyensúlyomból. Amit tanultam Pétertől oly sok más mellett: „Sosem késő változtatni és mindegy milyen irányba, csak ne tocsogj benne”. Köszönöm Péter, hogy fogtad a kezem a céljaim felé vezető úton, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.

Kislányom, Liza 5,5 éves, másfél évvel ezelőtt kezdett el dadogni. Akkor váltunk el az édesapjával és akkoriban kezdte el az új óvodát is. Mivel tudtuk, hogy érzelmileg ez egy igen megterhelő időszak lehet számára rendszeresen jártunk vele pszichológushoz, illetve a beszédhiba miatt logopédushoz is, de sajnos semmi jelentős változás nem történt. A dadogás mellett Liza zárkózottá is vált, nem szívesen beszélt senkivel, jól láthatóan zavarta a dadogás. Feszült lett, társaival agresszív, gyakran törtek ki rajta dührohamok, alig ismertünk rá. Mindemellett éjszakánként a fogát is csikorgatta. Végső elkeseredésemben kerestem fel vele Pétert. Liza az első kezelésen csak úgy volt hajlandó felfeküdni a kezelőágyra, hogy én is odaültem mellé, és közben könyvből meséltem neki. A második kezelés után Liza néha már nem dadogva kezdte a mondatokat. A harmadik kezelés után otthon naponta kérdezgette mikor jöhet már megint a "Peti bácsihoz". A negyedik kezelés után már az óvónők is örömmel újságolták, hogy Liza nyitottabb lett, többet játszik a társaival és kevesebbet dühöng, sokkal felszabadultabb és jóval kevesebbet dadog. Én magam is boldogan tapasztaltam, hogy Liza jelentősen kevesebbet dadog, és mivel a dadogás miatti szorongás is múlóban volt, Liza zárkózottsága is oldódni kezdett, többet és felszabadultabban beszélt. Elmúltak nála a dührohamok is, mindemellett a rajzkészsége és a mozgása is rohamos fejlődésnek indult. Nem utolsó sorban megszűntek az éjszakai fogcsikorgatások is. Hihetetlennek tűnik, de hat kezelés után a másfél éve tartó dadogás teljesen megszűnt! Lizát mintha kicserélték volna, újra vidám, kiegyensúlyozott, csacsogós kislány. Én pedig egy végtelenül hálás, boldog anyuka vagyok. Köszönöm!

Világéletemben aktív életet éltem és nagyon szerettem a tanítói munkámat, mely egyben a hivatásom volt, így a nyugdíjba vonulás ideje nagyon megviselt. Sajnos ezzel egyidejűleg 89 éves édesanyám is súlyos, ágyhoz kötött beteggé vált, akinek ápolását én vállaltam magamra. A gyerekeim már a maguk életét élték a fővárosban, a férjem pedig évekkel ezelőtt meghalt. Az ő elvesztésével kezdtem magamba fordulni, és depresszióssá válni, ám a fent említett körülmények miatt a helyzet egyre romlott. Édesanyám sajnos nem egy könnyű természet, akit a kiszolgáltatottság még keményebbé tett. Sokat ugráltatott, ridegen, szeretetlenül bánt velem. Úgy éreztem én mindent megteszek érte, amiért még egy "köszönöm"-öt se kapok. Voltak rossz és még rosszabb napjaim. Szedtem a nyugtatót, amire a férjem elvesztésekor szoktam rá, de ettől csak eltompultnak és levertnek éreztem magamat. Egyedül a kis unokám tudott mosolyra fakasztani, ha nagy ritkán látogatóba jött hozzám. A craniosacralis terápiáról a lányom olvasott, és ő fizetett be az első kezelésre. Amikor elmeséltem Péternek az előzményeket, már akkor sírva fakadtam, amitől kicsit máris oldódni kezdett bennem a feszültség. A kezelés nagyon kellemes és megnyugtató volt, ahogy Péter személyisége is. A végén valahogy könnyebbek éreztem magamat. A második kezelésnél már el is aludtam, és a végére ólmos fáradtságot éreztem a tagjaimban, mintha egész nap tornáztam volna. A változás lassú volt és fokozatos, de azt tudom, hogy a hatodik kezelésre (ami az unokám születésnapjára esett) már egész vidáman mentem el, egy, az eddigieknél sokkal jobb héttel a hátam mögött. Az unokám még meg is jegyezte, hogy „milyen jó mama, hogy mostanában ilyen sokat mosolyogsz”. A hetedik kezelésnél már arról számolhattam be Péternek, hogy milyen érdekes, hogy ahogy én egyre jobban érzem magam és változom, úgy változik velem együtt édesanyám is. Időnként váratlanul megölel és jóval kedvesebbnek, hálásabbnak tűnik. Így már az ápolása sem olyan nyomasztó teher. A nyolcadik kezelés után újra felvettem a kapcsolatot a régi barátnőkkel, akikkel kávézóba, kis kiruccanásokra járunk, és úgy éreztem újra van miért élnem. Időközben a kezelés hatására a nyugtatóból már sokkal kevesebbet szedtem, az orvosommal egyeztetve elkezdtük még jobban csökkenteni az adagot, mígnem végül teljesen el is tudtam hagyni. Ezúton szeretném megköszönni Péternek, és ennek a csodálatos módszernek, hogy újra tudok örülni az életnek.

A lányom, Szilvi hosszú várakozás után viszonylag későn, 37 évesen lett várandós. Sajnos a terhességet nem viselte túl jól, ahogy elmúlt az első trimeszter, a rosszulléteket fejfájás váltotta fel. Ő sajnos korábban is fejfájós volt, de mivel az első 3 hónapban ez elmaradt, abban bízott, hogy egészen a szülésig megússza, hiszen gyógyszereket a baba miatt semmiképp nem akart bevenni. A craniosacralis terápiáról én meséltem neki, miután láttam egy műsort a tv-ben a módszerről. Nem volt vesztenivalónk, együtt kerestük fel Pétert. Az első kezeles után Szilvi nagyon kellemesen ellazult, és a kezelés végére a fejfájása el is múlt. Ez később újra jelentkezett, ám a harmadik kezelés után a fejfájások intenzitása jelentősen csökkent. Négy kezelésre volt szükség ahhoz, hogy a fejfájás teljesen megszűnjön. Szilvi ezután se hagyta abba a terápiát, mivel ennek köszönhetően a dereka sokkal kevésbé fáj, jóval nyugodtabb, mint eddig, ráadásul meggyőződése, hogy a baba is nagyon élvezi a kezeléseket, illetve, hogy sokkal mélyebben tud hozzá kapcsolódni. Mindketten nagyon hálásak vagyunk a segítségért, és bízunk benne, hogy nemcsak a várandósság, de a szülés is sokkal könnyebben fog menni a craniosacralis kezeléseknek köszönhetően.

Kislányunk tartása 6-7 éves korára asszimetrikussá vált. Ezt már az óvodában is kiszűrték, és gyógytornát javasoltak neki. Petra nem igazán szeretett gyógytornára járni, és mi sem tapasztaltunk javulást, ellenben ahogy iskolába ment, a sok ülés még rontott is a helyzeten. Amikor elvittük Péterhez a jobb lapockája már látványosan feljebb volt, mint a bal, és már hátfájásról is panaszkodott. A gyógytornával ellenben a craniosacralis kezeléseket nagyon szerette és várta Petra, ilyenkor napokra észrevehetően kiegyensúlyozottabbá vált, a fájdalmai elmúltak és jobban is aludt. Az ötödik kezelés után az asszimetrikus tartás és a hátfájások is megszűntek, és az esti tusolás közben a legnagyobb örömmel tapasztalhattuk, hogy a lapockák is szemmel láthatóan ugyanazon magasságba kerültek. Mindannyian nagyon megnyugodtunk, és azóta tudjuk, hova kell fordulni, ha valami makacs probléma akadna az egészségünkkel.

A 46 éves férjem nagy focirajongó, és nem csak a tv előtt űzi ezt a sportot: hetente kétszer focizni jár a barátaival. Pár hete edzés közben "leragadt" a lába, és innentől elkezdett fájni a jobb térde. Mivel semmiféle csodakenőcstől nem javult, javasoltam neki a craniosacralis terápiát, ami egy barátnőmnél remekül bevált. Ő először hallani se akart róla, mivel mániákusan tart mindenféle "hókuszpókusztól", és álláspontja szerint aki nem orvos, az csak valami önjelölt kókler lehet, aki kizárólag a pénzre hajt. Miután az orvosi kezelés sem volt igazán eredményes, a gyógyszerektől pedig már a gyomra is kikészült, annyit elértem nála, hogy elolvassa Péter honlapját. Szerencsére az ő szakmai képesítései megnyugtatták és legyőzték legfőbb kételyeit, hogy amennyiben felkeresi őt, nem „sarlatánokhoz”, hanem megfelelően képzett szakember kezei közé kerül. Persze így is további heteket kellett várnunk, amíg rászánta magát, hogy bejelentkezzen, de akkor már sántítani is alig tudott a fájdalomtól. Az első kezelésre én is elkísértem. Érdekes volt végignézni, hogy morgolódva ment be, és derülten, bizakodva jött ki. A fájdalmai a következő napokban valamelyest csökkentek, és ez elég bizalmat adott neki Péter és a terápia iránt. Az állapota fokozatosan, kezelésről kezelésre javult, míg a negyedik után a térdfájdalom végleg megszűnt. Azóta a férjem nem morog, és újra lelkesen jár focizni. És én még azt se bánom, ha utána még megiszik egy sört a haverokkal. Mert azt mondta, hogy igazam volt, és azóta sokkal visszafogottabban nyilvánít véleményt az alternatív gyógymódokról. :) Köszönjük Péter!

Szandra lányom 5 éves. Gyakori dührohamai voltak, amelyektől már két éve szenvedett. Ő is, mi is. Minden előzetes jel nélkül naponta többször is földhöz vágta magát, a falat és az ajtót rugdosta, társaival és velünk is agresszív volt. Éjszakánként a fogait csikorgatta, napközben 1-2 percen túl képtelen volt egyvalamire koncentrálni. Makacssága nem ismert határt, a mi és a nevelői kéréseit csak akkor vette figyelembe, ha az megegyezett az ő elképzeléseivel. 3 éves testvérével sem jött ki, vagy piszkálta, bántotta, vagy tudomást se vett róla. Rendezett családi körülmények között élünk, nem érte semmi olyan trauma, ami oka lehetett volna ennek a viselkedésnek. A kezelésre csak úgy tudtuk elvinni Szandrát - egy órás hiszti után-, hogy beígértünk neki egy - a reklámokból kiszemelt- játékot. Amíg az első kezelést megelőzően mindent átbeszéltünk, folyamatosan puffogott, elutasító volt. Az ágyra is csak úgy volt hajlandó felmászni, hogy apa és anya is odaült mellé és fogtuk a kezét. A kezelés kezdetekor a morgolódás azonnal megszűnt, Szandra mosolyogni kezdett és nagyon gyorsan elaludt. Legnagyobb döbbenetünkre végigaludta az egész kezelést. A kezelés végén folyamatosan bújt hozzám, amire örömömben könnyezni kezdtem, hisz a gyengéd fizikai kontaktust önszántából már nagyon régen nem kezdeményezte, viszonozta (sőt kifejezetten kitért előle). A második kezelés után pár nappal az óvodában jelezték, hogy beszélni szeretnének velem. Automatikusan görcsbe rándult a gyomrom, de legnagyobb megdöbbenésére az óvónők dicsérni kezdték Szandrát, és arról faggatták, milyen módszerrel sikerült szinte az egyik pillanatról a másikra ilyen mértékű változást elérnünk a viselkedésében. Az ötödik kezelés után a dührohamok teljesen megszűntek, ovistársai egyre szívesebben kezdeményeztek játékot Szandrával. További meglepetésünkre itthon az öccsével is barátságossá vált, akár egy órán keresztül is gyönyörűen eljátszott vele. A dührohamokkal együtt szűnt meg a fogcsikorgatás is, ma már csak emlék... Szandra megszerette a rajzolást is, holott egy ilyen elmélyülést igénylő tevékenység korábban elképzelhetetlen lett volna tőle. Ma már egyre szebben, a korához képest kifejezetten ügyesen rajzol. Könnyedén koncentrál a játékokra és bármire, amire szükséges. A harmónia mind Szandra lelkében, mind a családban helyreállt. Hálásan köszönjük!

11 éve küzdöttem migrénes fejfájással. Eleinte csak "fájdogált", aztán jöttek a rohamok amikor már megmozdítani sem tudtam a fejem, mert abban a pillanatban hányinger és elég sokszor hányás jelentkezett. Arról nem is beszélve, hogy sötét szobában, csendben tudtam csak "elviselni" a fájdalmat. Hiába a sok fájdalomcsillapító, időnként meg sem éreztem, hogy bevettem a gyógyszert.  Elhatároztam, hogy kivizsgáltatom magam egy szakemberrel. Megtörtént minden vizsgálat, minden negatív eredménnyel, azt mondták örököltem - édesanyám szintén migrénes volt - fájdalomcsillapítót írtak fel, ami szintén nem szüntette meg a rohamokat. Megpróbáltam egy természetes alapanyagú gyógyszert. Körülbelül 3 hónapig szedtem, valóban tünetmentes voltam 1-2 hétig, de amikor nagyobb fronthatások értek, ismét ágynak dőltem.  Amikor megláttam a craniosacralis terápiát az interneten, először tovább lapoztam az oldalon, majd nem hagyott békén a gondolat, hogy nézzem meg. Rákattintottam és előttem volt a megoldás a problémára. Eleinte szkeptikus voltam mert már egyszer ráfaragtam egy természetes gyógymóddal. Többször elolvastam az elejétől a végéig az oldalt és úgy gondoltam meg kell próbálnom minden lehetséges alternatívát. Majd felhívtam Pétert, akivel megbeszéltünk egy időpontot, hogy mikor kezdhetjük a terápiát.  Laikusként mentem el az első kezelésre, azt sem tudtam mi vár rám, de már minden mindegy alapon belevágtam, mert nagyon szerettem volna megszabadulni a migréntől. Az első kezelés előtt Péter alaposan kikérdezett mindenről, amikor vége lett a kezelésnek, teljesen más lett a közérzetem. A negyedik kezelés után rádöbbentem, hogy nem fájt a fejem már több hete.  Ehhez kitartás, türelem, nagyon sok folyadék és persze Péter kellett, akinek ezúton is köszönöm, hogy segített megszabadulni 11 évnyi kínlódástól és a fájdalomcsillapítók tömegétől.

Hosszabb, rövidebb kihagyásokkal, változatos tünetekkel, de gyakorlatilag egy életen át szenvedtem migrénes rohamoktól. Ebben az évben 80 éves leszek, minden új és legújabb gyógyszert is kipróbáltam már. Közel egy éve a migrén megint gyakrabban és egyre súlyosabb tünetekkel jelentkezett. Az időjárás változásra rendkívül érzékeny lettem. A fejgörcs, a szédülés és a hányinger szinte állandósult, sem enni, sem aludni nem tudtam, egyre gyengébb lettem. Ilyen állapotban találtam a facebookon a craniosacralis terápiára. Köszönet a "jótét lélek"-nek, aki megosztotta. Másnap kicsit félve telefonáltam, attól tartottam, hogy az időseknek ez a terápia ellenjavalt. Szerencsére nem így történt. Bátorítást, biztatást és időpontot kaptam.  A javulás már az első kezelés után elkezdődött. A második kezelés óta a migrén nem jelentkezett, jobban tudok aludni, lelkileg, fizikailag erősödök. A harmadik kezelés után vettem a bátorságot és Budapestre utaztam egy családi ünnepségre. A craniosacralis terápia nagyon szelíd, megnyugtató gyógymód. Nekem az nagyon jó, hogy az égvilágon semmit nem kell tennem, teljesen rábízhatom magam a terapeutára, Péterre.  Jelenleg a hatodik kezelés után vagyok, lassan visszatérhetek a megszokott életvitelemhez. Járok könyvtárba, hangversenyre és főként a klubomba, ahol vidám a társasági élet. Köszönet ezért a szelíd és hatásos gyógymódért, melyet szívből ajánlok minden kor- és sorstársamnak.