FEDEZZE FEL AZ EGÉSZSÉGES ÉLET ÖRÖMÉT 
CRANIOSACRALIS TERÁPIÁVAL!

Ha ilyen lesz a mennyország, mint amilyen ez a kezelés volt, akkor az nagyon jó lesz!

Évek óta időnként visszatérő, igen erős hátfájással küzdöttem, melynek oka valószínűleg az ülő munka volt. Sokféle hagyományos kezelést, gyógytornát, kenőcsöt, masszírozást próbáltam, sok fájdalomcsillapító gyógyszert szedtem, így is nehezen tudtam elviselni a fájdalmakat.  Már az első kezelés sokat enyhített a fájdalmaimon, a hátfájások kezdtek ritkulni. Többszöri kezelés után ma már szinte teljesen megszűnt a hátfájásom, nem szedek semmilyen fájdalomcsillapítót. „Mellékhatásként” nagyon jól alszom, kevésbé vagyok fáradékony. Köszönöm, Péter!

A negyedik X-ben járva kiléptem a komfortzónámból, család és munka mellett beiratkoztam az egyetemre. Nagy fába vágtam a fejszémet, az első év nagyon keserves volt. A gerincproblémám felerősödött, a jobb oldalamon már nem mertem feküdni, mert sűrűn „kiakadt” a lapockám és ilyenkor mozdulni nem tudtam. A korlátaimat feszegettem, a párkapcsolatom romokban, képtelen voltam egyszerre megfelelni a családom, a főnököm és a tanáraim elvárásainak. Az első félévet a barátnőm által összeállított - idegrendszert erősítő - gyógynövény és vitaminkúrával vészeltem át. A második félévben egyetemi csoporttársam tanácsára elhatároztam, hogy keressek egy craniosacralis terapeutát. Gábriel Orsolya honlapjáról keresgélve választottam Pétert. Az első néhány kezelés után először a testem könnyebbült meg, kevésbé viselt meg a folyamatos számítógép előtti görnyedés. A jobb oldalamon fekve csak a egy apró roppanás emlékeztet a korábbi problémámra. A terápia hatására fokozódott a koncentráló képességem. A racionális gondolkodásom mellett felerősödött az intuitív, kreatív készségem, melynek segítségével sikerült a megfelelő tanulási módszert kiválasztanom a vizsgákra való felkészülés során. A magolást félretéve, a klasszikus jegyzetből és tankönyvből történő értő olvasás mellett, színes filctollal a fél szobát beterítő csomagolópapíron elmetérképet készítettem a tananyagról. A harmadik és negyedik félévben már nem volt utóvizsgám. A munkahelyemen folyamatosan bővült a munkaköröm, a feladat bár embert próbáló, mégsem roppantam össze a súlya alatt. A terápia részeként Péter által alkalmazott Somato Emotional Release (SER) „találkozás volt önmagammal”. Így utólag bevallom, nem mindig élveztem a „saját társaságomat”, fájdalmas volt szembesülni azzal, honnan erednek a problémák, amik kimozdítottak a lelki egyensúlyomból. Amit tanultam Pétertől oly sok más mellett: „Sosem késő változtatni és mindegy milyen irányba, csak ne tocsogj benne”. Köszönöm Péter, hogy fogtad a kezem a céljaim felé vezető úton, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.

42 éves férfi vagyok, könyvelőként ülőmunkát végzek. A panaszaim 3 hónappal ezelőtt kezdődtek derékfájással és a lábaimba kisugárzó fájdalommal. A fájdalom a fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők hatására sem enyhült, sőt idővel már a járás is nehezen ment és a munkámat is alig tudtam ellátni.  Régebben többször volt már idegbecsípődésem, ilyenkor 1-2 hét otthon fekvés után panaszok nélkül folytathattam a munkámat, de most nem így történt. Mivel a folyamatos fájdalomtól már aludni is csak nehezen tudtam, egyre ingerültebbé váltam. Elkezdtem kivizsgálásokra járni, ahol kezdődő gerincsérvet állapítottak meg. Az orvos nem javasolt műtétet, helyette tornára küldött, amit 2 hónapja végeztem minden érdemi javulás nélkül. Mivel a tornán kívül más alternatívát nem tudtak ajánlani, kezdtem elkeseredni. Egy barátom javaslatára, ekkor kerültem Péterhez. Az első kezelés után örömmel tapasztaltam, hogy a lábba kisugárzó fájdalom kicsit csökkent. Bár a derékfájás nem változott, ez azért erőt és bizalmat adott a folytatáshoz. Amikor a második kezelésre érkeztem a lábba kisugárzó fájdalom már nem folyamatosan, csak szakaszosan jelentkezett, végre tudtam aludni, így a közérzetem is jobb lett. A negyedik kezelés után a lábba sugárzó fájdalom teljesen megszűnt, és végre a derékfájás is csökkent. A hetedik kezelés után csodák csodájára elmúlt a derékfájás is. Azóta is végtelenül hálás vagyok Péternek és ennek a csodálatos gyógymódnak, hogy visszaadták az egészségemet és az életkedvemet!

Kisfiam Dani, egy szövődményekkel teli, veszélyeztetett terhességből született a 38. héten, 26 órás vajúdás után (vákuummal és könyökkel). Maga a szülés rémálom volt, és ezt valószínűleg Dani is így élte meg, legalábbis megkésett fejlődése, gyengébb idegrendszere erre utalt. Nagyon nyugtalanul aludt, éjszaka is sokat sírt, órákig kellett járkálni vele. Éber állapotban szinte alig evett, félálomban lehetett csak etetni. Csak ölben volt el, ahogy visszatettük a kiságyába ordított. Nyaki hypotóniáját 4 hónaposan vették észre. A mozgásfejlődése megkésett, nem fordult hasra, (ha a hasára tettük üvöltött), csak a bal kezét használta, nem emelte a fejét, a figyelmét tartósan nem kötötte le semmi. Teljesen elkeseredtünk, a neurológiától kezdve a Dévény-tornán át a konduktorig sok mindent kipróbáltunk (több-kevesebb eredménnyel), amikor Péterhez kerültünk craniosacralis kezelésre. Dani ekkor már 6 hónapos múlt. Jelenleg túl vagyunk 7 kezelésen és Dani állapota azóta sokat javult! A kezelések hatására hétről hétre tapasztalhattuk, hogy kisfiunk kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá válik, figyelme tartósabb. Már önállóan fordul hasra, hosszabb ideig eljátszik hason fekve, szemmel láthatóan már nem kényelmetlen és nem fájdalmas számára ez a pozitúra. A kezeit is elkezdte felváltva használni. Kicsit már enni is jobban eszik, bár ezen még van mit javítani. Nagyon hálásak vagyunk Péternek, hogy visszaadta számunkra a hitet, hogy Dani hamarosan ugyanolyan egészséges kisfiú lesz, akár a többiek.

A második gyermekem császármetszéssel jött a világra 5 évvel ezelőtt. Sajnos vele együtt születtek meg a panaszaim is: folyamatos derékfájás és időszakos erős fejfájás, magas vérnyomás, gyakori szúrás a két lapockám között egy pontban...34 évesen nem így akartam élni. Ráadásul évente egyszer, általában ősszel a derekam is be is szokott csípődni. A craniosacrális terápiáról az interneten olvastam először. Péterék honlapját böngészve számomra furcsa volt, hogy ez a terápia mennyi mindenre jó lehet. Eszembe jutott apukám szavajárása: „ami mindenre jó, az semmire sem jó”. Szóval bevallom, voltak fenntartásaim, de a sikertörténeteket olvasva arra gondoltam mégis meg kéne próbálni. Pláne, hogy a további lehetőségeket (orvosok, csodaszerek) már kimerítettem. Elhatározásomhoz az utolsó lökést a már egy hete tartó, a szokásosnál is intenzívebb derékfájdalom adta meg. Bejelentkeztem Péterhez. Hamarosan kiderült, hogy életem legjobb döntése volt, és nagyon sajnálom, hogy nem tettem meg hamarabb. Most már tudom, hogy vannak olyan módszerek, amelyek tényleg nagyon sok mindenben segíthetnek. A craniosacrális terápia biztosan ilyen! Számomra is hihetetlen volt, hogy a derékfájdalom már közvetlenül az első kezelés után a nagy mértékben mérséklődött, és hazafelé anélkül mentem fel a lépcsőn, hogy a korlátba kapaszkodva húztam volna magamat, ahogy eddig. Közérzetem rohamosan javult, úgy éreztem, mintha egy tonnás terhet vettek volna le a vállamról, sokkal könnyebbnek éreztem magamat. A fejfájás a negyedik kezelés után teljesen elmaradt. Az ötödik kezelésen jutott eszembe, hogy lassan már egy hónapja a lapocka közti szúró pont sem jelez. A hatodik kezelés után a derékfájdalom elmúlt, emésztésem is sokkal jobb lett, pihentetőbben és nyugodtabban alszom. Szívből köszönöm Péternek, hogy újra a koromnak megfelelő, teljes értékű életet élhetek!

A 46 éves férjem nagy focirajongó, és nem csak a tv előtt űzi ezt a sportot: hetente kétszer focizni jár a barátaival. Pár hete edzés közben "leragadt" a lába, és innentől elkezdett fájni a jobb térde. Mivel semmiféle csodakenőcstől nem javult, javasoltam neki a craniosacralis terápiát, ami egy barátnőmnél remekül bevált. Ő először hallani se akart róla, mivel mániákusan tart mindenféle "hókuszpókusztól", és álláspontja szerint aki nem orvos, az csak valami önjelölt kókler lehet, aki kizárólag a pénzre hajt. Miután az orvosi kezelés sem volt igazán eredményes, a gyógyszerektől pedig már a gyomra is kikészült, annyit elértem nála, hogy elolvassa Péter honlapját. Szerencsére az ő szakmai képesítései megnyugtatták és legyőzték legfőbb kételyeit, hogy amennyiben felkeresi őt, nem „sarlatánokhoz”, hanem megfelelően képzett szakember kezei közé kerül. Persze így is további heteket kellett várnunk, amíg rászánta magát, hogy bejelentkezzen, de akkor már sántítani is alig tudott a fájdalomtól. Az első kezelésre én is elkísértem. Érdekes volt végignézni, hogy morgolódva ment be, és derülten, bizakodva jött ki. A fájdalmai a következő napokban valamelyest csökkentek, és ez elég bizalmat adott neki Péter és a terápia iránt. Az állapota fokozatosan, kezelésről kezelésre javult, míg a negyedik után a térdfájdalom végleg megszűnt. Azóta a férjem nem morog, és újra lelkesen jár focizni. És én még azt se bánom, ha utána még megiszik egy sört a haverokkal. Mert azt mondta, hogy igazam volt, és azóta sokkal visszafogottabban nyilvánít véleményt az alternatív gyógymódokról. :) Köszönjük Péter!

Attila unokám születése óta örökmozgó kisfiú volt, na meg szófogadatlan, önfejű, nehezen kezelhető. Már az óvodában felhívták rá a figyelmet, hogy nézessük meg egy pszichológussal, mert „hiperaktív gyanús”. Sajnos az óvónő véleménye beigazolódott, így nagycsoportos korától Atillát rendszeresen tornára és fejlesztésre vittük, de az iskola első évében sajnos így is rengeteg problémája akadt. Nem figyelt, óra közben beszélt, rendetlenkedett, vagy csak felállt és futott egy kört a teremben, zavarta a többieket, szóval szokás szerint nem fért a bőrébe. Persze a tanulásban is nagy lemaradásai voltak, csúnyán írt és nem ment az olvasás se, hiába foglalkoztunk vele. A craniosacralis terápiát én javasoltam a lányomnak, mivel korábban, más okok miatt én is részt vettem néhány kezelésen és nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel. Péterrel elkezdtük a közös munkát, és mind nagyon boldogok voltunk, mert Attila a kezelések hatására nagyon sokat fejlődött! A 3. kezelés után a tanítónő mosolyogva fogadta a lányomat, azt kérdezte, mit csináltunk az unokámmal, mert „megtáltosodott”. A további kezelések hatására Attila jóval nyugodtabb lett, képes volt végigülni az órákat a padban, aktívan részt vesz az órai munkában, fegyelmezettebb lett, és az írása, olvasása is szépen javult. Már attól féltünk, hogy évet kell majd ismételnie, de hála a kezeléseknek szerencsére nem így alakult, fel tudott zárkózni mindenben! Unokám idén kezdte el a második osztályt és úgy látjuk, hogy a terápia eredménye tartós, mert eddig még idén se volt rá panasz.

Nőgyógyászként dolgozom, és a munkámból kifolyólag már évek óta küszködtem hátfájással, ami idővel már a lábamba is kisugárzott. Mivel a műtét szerencsére nem volt indokolt, a kollégák a kórházban a gyógytornát javasolták, ez azonban nem hozta meg a kívánt eredményt; a fájdalom maradt. Az egyik rendelésemen egy kedves kismama kérdezett rá az állapotomra, amit a sziszegések és a fura járás miatt már egyre nehezebben titkoltam. Amikor röviden elmondtam a problémámat, ő javasolta Pétert, akinél korábban ő is járt a várandósság okozta hát-és derékfájdalmak miatt, melyeket Péter pár kezeléssel sikeresen elmulasztott. Gondoltam, egy próbát megér- de megért többet is! Az állapotom már az első kezelés után javulni kezdett, a negyedik után a lábamba sugárzó fájdalom megszűnt, a hetedik kezelés után pedig a hátfájásnak is búcsút inthettem. Köszönöm Péter!

Szandra lányom 5 éves. Gyakori dührohamai voltak, amelyektől már két éve szenvedett. Ő is, mi is. Minden előzetes jel nélkül naponta többször is földhöz vágta magát, a falat és az ajtót rugdosta, társaival és velünk is agresszív volt. Éjszakánként a fogait csikorgatta, napközben 1-2 percen túl képtelen volt egyvalamire koncentrálni. Makacssága nem ismert határt, a mi és a nevelői kéréseit csak akkor vette figyelembe, ha az megegyezett az ő elképzeléseivel. 3 éves testvérével sem jött ki, vagy piszkálta, bántotta, vagy tudomást se vett róla. Rendezett családi körülmények között élünk, nem érte semmi olyan trauma, ami oka lehetett volna ennek a viselkedésnek. A kezelésre csak úgy tudtuk elvinni Szandrát - egy órás hiszti után-, hogy beígértünk neki egy - a reklámokból kiszemelt- játékot. Amíg az első kezelést megelőzően mindent átbeszéltünk, folyamatosan puffogott, elutasító volt. Az ágyra is csak úgy volt hajlandó felmászni, hogy apa és anya is odaült mellé és fogtuk a kezét. A kezelés kezdetekor a morgolódás azonnal megszűnt, Szandra mosolyogni kezdett és nagyon gyorsan elaludt. Legnagyobb döbbenetünkre végigaludta az egész kezelést. A kezelés végén folyamatosan bújt hozzám, amire örömömben könnyezni kezdtem, hisz a gyengéd fizikai kontaktust önszántából már nagyon régen nem kezdeményezte, viszonozta (sőt kifejezetten kitért előle). A második kezelés után pár nappal az óvodában jelezték, hogy beszélni szeretnének velem. Automatikusan görcsbe rándult a gyomrom, de legnagyobb megdöbbenésére az óvónők dicsérni kezdték Szandrát, és arról faggatták, milyen módszerrel sikerült szinte az egyik pillanatról a másikra ilyen mértékű változást elérnünk a viselkedésében. Az ötödik kezelés után a dührohamok teljesen megszűntek, ovistársai egyre szívesebben kezdeményeztek játékot Szandrával. További meglepetésünkre itthon az öccsével is barátságossá vált, akár egy órán keresztül is gyönyörűen eljátszott vele. A dührohamokkal együtt szűnt meg a fogcsikorgatás is, ma már csak emlék... Szandra megszerette a rajzolást is, holott egy ilyen elmélyülést igénylő tevékenység korábban elképzelhetetlen lett volna tőle. Ma már egyre szebben, a korához képest kifejezetten ügyesen rajzol. Könnyedén koncentrál a játékokra és bármire, amire szükséges. A harmónia mind Szandra lelkében, mind a családban helyreállt. Hálásan köszönjük!