FEDEZZE FEL AZ EGÉSZSÉGES ÉLET ÖRÖMÉT 
CRANIOSACRALIS TERÁPIÁVAL!

Van az a mondás, hogy „Ha elmúltál negyven és reggel úgy ébredsz, hogy nem fáj semmid, akkor valószínűleg már halott vagy.” Na, 40 éves koromra ez nálam is beigazolódott. Bár szerencsére éltem, de hol itt fájt, hol ott. Az egész egy ismeretlen eredetű, jobb oldali fülzúgással indult, amivel orvostól orvosig jártam, de nem derült ki, mi okozza. Reggelente a jobb kezemen zsibbadó újjakkal ébredtem, amit a jobb vállam fájdalma kísért, folyamatosan úgy éreztem, mintha elaludtam volna a nyakamat, szédültem. Hiába cseréltem párnát, próbáltam ki új matracot, a tünetek maradtak. Az emésztésem se volt rendben, reflux és állandó puffadás kínzott, az anyagcserém lelassult, heti egyszer- kétszer volt székletem. Egyik barátnőm beszélt rá a craniosacralis terápiára, ő már kipróbálta és nagyon jó tapasztalatai voltak- így találtam rá Péterre. Alig akartam elhinni, de a második kezelés után elmúlt a vállfájdalmam, és több reggel is arra ébredtem, hogy már nincs beállva a nyakam. A harmadik kezelés után a legnagyobb örömömre csökkenni kezdett a fülzúgás is, illetve a nyakamnál a fájdalom minimálisra csökkent. Az ötödik kezelés után elmúltak a refluxos-puffadós tünetek is. A hatodik kezelésre minden tünetem elmúlt. Köszönöm, Péter!

Közel egy évig minden hajnalban 2 és 3 óra körül arra ébredtem, hogy fáj a fejem. A kialvatlanság meg még fokozta is a fejfájást, így napközben csak gyógyszerek mellett tudtam ellátni a munkámat. A teljes körű kivizsgáláson semmit sem találtak, ami megnyugtatott, de persze a problémámat nem oldotta meg. Pétert egy kolléganőm ajánlotta nekem, akinek az évek óta tartó derékfájását szüntette meg a craniosacralis terápia. Igaz, az első kezelés után nagy változást még nem tapasztaltam, inkább csak fáradékonyabb lettem, de a második kezelés után már volt egy éjszaka, amit végig aludtam. (Igaz ekkor reggel még kellett a gyógyszer is). Kitartóan folytattam a kezeléseket, míg a negyedik kezelést követően már három éjszakát is sikerült átaludni, és ezeken a reggeleken gyógyszert se kellett bevennem. Az ötödik kezelés után már csak két reggel éreztem úgy, hogy jön a fájdalom, de nem vettem be gyógyszert és a fejfájás el is maradt. A hatodik kezelés után a tünetek megszűntek.

Férjem háta serdülőkora óta fájt. Akkoriban az orvosok ezt a gyors növéssel magyarázták, de mivel 44 éves (és egy ideje már nem nő), a panaszok meg azóta sem szűntek, így elkezdtünk kételkedni az orvosok szavában. Mivel teherautó sofőrként dolgozik, a sok üléssel járó munka csak rontott a helyzeten. Ráadásul a derékfájás mellé egy ideje a bal lábába lesugárzó enyhe fájdalom is társult. Mindemellett sok problémája akadt a lassú emésztésével is. A férjem fiatalkorában úszott, az utóbbi években nem nagyon mozgott, de szeretett volna újra elkezdeni úszni. Csak persze a hátfájás, lábfájás ebben is akadályozta. A craniosacralis terápiáról egy kollégája mesélt neki, akinek hasonló jellegű panaszaitól ennek a módszernek a segítségével sikerült végleg megszabadulnia. Péter rendelőjébe én is elkísértem, örömmel és nagy várakozással vágtunk neki a terápiának. Az első kezelés kellemes és megnyugtató volt, de igazán nagy változást nem tapasztaltunk. Először a második kezelés hozott eredményt a férjemnél, amikor a lábába sugárzó fájdalom megszűnt. A kezelések során a derékfájdalom egyre csillapodott, majd az ötödik kezelés után az is elmúlt. A férjem ekkor elkezdett ismét úszni járni, bár eleinte inkább csak az utána következő "jutalom szaunázás" motiválta. A hetedik kezelés után az emésztése is helyreállt, és ismét élvezni kezdte az úszást, nem csak az utána lévő szaunázásokat. Azóta jókedvű, és olyan energikus, hogy nem ismerek rá! Hálás köszönettel tartozunk Péternek, aki "kicserélte a férjemet", mert ismét olyan, mint 20 évvel ezelőtt, amikor megismerkedtünk!

Szandra lányom 5 éves. Gyakori dührohamai voltak, amelyektől már két éve szenvedett. Ő is, mi is. Minden előzetes jel nélkül naponta többször is földhöz vágta magát, a falat és az ajtót rugdosta, társaival és velünk is agresszív volt. Éjszakánként a fogait csikorgatta, napközben 1-2 percen túl képtelen volt egyvalamire koncentrálni. Makacssága nem ismert határt, a mi és a nevelői kéréseit csak akkor vette figyelembe, ha az megegyezett az ő elképzeléseivel. 3 éves testvérével sem jött ki, vagy piszkálta, bántotta, vagy tudomást se vett róla. Rendezett családi körülmények között élünk, nem érte semmi olyan trauma, ami oka lehetett volna ennek a viselkedésnek. A kezelésre csak úgy tudtuk elvinni Szandrát - egy órás hiszti után-, hogy beígértünk neki egy - a reklámokból kiszemelt- játékot. Amíg az első kezelést megelőzően mindent átbeszéltünk, folyamatosan puffogott, elutasító volt. Az ágyra is csak úgy volt hajlandó felmászni, hogy apa és anya is odaült mellé és fogtuk a kezét. A kezelés kezdetekor a morgolódás azonnal megszűnt, Szandra mosolyogni kezdett és nagyon gyorsan elaludt. Legnagyobb döbbenetünkre végigaludta az egész kezelést. A kezelés végén folyamatosan bújt hozzám, amire örömömben könnyezni kezdtem, hisz a gyengéd fizikai kontaktust önszántából már nagyon régen nem kezdeményezte, viszonozta (sőt kifejezetten kitért előle). A második kezelés után pár nappal az óvodában jelezték, hogy beszélni szeretnének velem. Automatikusan görcsbe rándult a gyomrom, de legnagyobb megdöbbenésére az óvónők dicsérni kezdték Szandrát, és arról faggatták, milyen módszerrel sikerült szinte az egyik pillanatról a másikra ilyen mértékű változást elérnünk a viselkedésében. Az ötödik kezelés után a dührohamok teljesen megszűntek, ovistársai egyre szívesebben kezdeményeztek játékot Szandrával. További meglepetésünkre itthon az öccsével is barátságossá vált, akár egy órán keresztül is gyönyörűen eljátszott vele. A dührohamokkal együtt szűnt meg a fogcsikorgatás is, ma már csak emlék... Szandra megszerette a rajzolást is, holott egy ilyen elmélyülést igénylő tevékenység korábban elképzelhetetlen lett volna tőle. Ma már egyre szebben, a korához képest kifejezetten ügyesen rajzol. Könnyedén koncentrál a játékokra és bármire, amire szükséges. A harmónia mind Szandra lelkében, mind a családban helyreállt. Hálásan köszönjük!

A kezelés olyan volt mintha gumimatracon lebegnék a medencében és málnaszörpöt iszogatnék.

Nem voltam jó állapotban, amikor Péterhez kerültem, se testileg, se lelkileg. Miután az egyetlen lányom fél éve külföldre költözött, depressziós lettem, üresnek éreztem magamat, nem volt erőm és kedvem semmihez. A férjemmel való kapcsolatom sem alakult jól, bár ő próbált támogatni ebben a helyzetben, sokat veszekedtünk, mert nem tudta tovább nézni, ahogy szerinte elhagyom magamat. Emellett erős hátfájás kínzott, egymás után kapkodtam be a gyógyszereket. Már az első craniosacralis kezelés olyan mély ellazulást és megnyugvást hozott, hogy mosolyogva keltem fel az ágyról. Úgy éreztem, mintha a láthatatlan hevederek, amik eddig összenyomtak, kioldódtak volna. A depresszió és az üresség érzése elmúlt és később sem jött vissza. Valahogy más szemmel kezdtem látni a jövőt, és az életem a lányom nélkül sem tűnt már olyan céltalannak. Tovább jártam Péterhez, heti rendszerességgel; míg a negyedik kezelés után a hátfájás is megszűnt. Az ötödik kezelés után a férjemmel való kapcsolatom is javulni kezdett, amiben biztosan szerepe volt annak is, hogy a testem és lelkem újra harmóniába került. Köszönöm Péter!

A válásom után elég rossz lelkiállapotba kerültem és ennek megvoltak a fizikai következményei is. Fájt a derekam, hátam, ízületi gyulladás kínzott, rossz volt a hangulatom, a közérzetem és az alvászavaraim is felerősödtek. Még az emésztésem sem volt rendben, állandó székrekedéssel küzdöttem. Pétert és a craniosacralis kezelést a barátnőm javasolta, aki már nem bírta nézni a „szenvedésemet”. Amellett, hogy a teljes ellazulás nagyon kellemes élmény, engem is meglepett, hogy a második kezelés után már végigaludtam az éjszakát, vagyis 7 órát egyhuzamban. Erre vagy 10 éve nem volt példa, hiszen már korábban, a válásom előtt is problémám volt az alvással, 3 óránál többet folyamatosan soha nem aludtam, és az ébredések után sokáig csak hánykolódtam az ágyban. A harmadik kezelés után az emésztésemben tapasztaltam javulást, már naponta mentem wc-re a korábbi heti 1-2 alkalom helyett. Az ötödik kezelés után a kontroll vizsgálaton az orvos az ízületi gyulladásra és fájdalmakra már nem írta fel az újabb gyógyszeradagot, mert a beszámolóm és a laboreredmények alapján úgy látta, hogy beindultak a szervezetem öngyógyító folyamatai. A korábbi, évek óta húzódó tünetek nagy mértékben csökkentek. A hetedik kezelés után eltűnt a derék és hátfájdalom is, a kilencedik kezelés után pedig búcsút inthettem az ízületi fájdalmaknak. Nem utolsósorban azt is elmondhatom, hogy a kezelések hatására lelkileg is jóval kiegyensúlyozottabbá és nyitottabbá váltam, ami az emberi kapcsolataimban is számos pozitív változást hozott. Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a csodálatos módszerre, és hosszú évek után újra jól érezhetem magamat a bőrömben!

Informatikusként dolgozom, racionális gondolkodású ember vagyok, ezért nem igazán néztem jó szemmel, ahogy a feleségem megint egy újabb kimondhatatlan nevű terápiára hordja a lányunkat és oda talicskázza a pénzt. Réka 9 éves, és egy ideje alvászavarokkal, fejfájással és tanulási nehézségekkel küzdött. A craniosacralis terápiának a feleségem olvasott utána az interneten, és ő találta meg Pétert is. Én lepődtem meg a legjobban, hogy Réka elkezdte végig aludni az éjszakákat, elmúlt a fejfájás és a jegyei is javulni kezdtek. Persze még ekkor sem voltam benne biztos, hogy nem a véletlen műve-e, de mivel gyerekkorom óta magam is migrénes vagyok, gondoltam teszek egy próbát és én is bejelentkeztem Péterhez. A felfájás jött is az első erősebb fronttal, mint rendesen, de egészen elképesztő volt, hogy már az első kezelés után csak feleannyira volt csak intenzív, mint korábban. Folyamatosan enyhült és a negyedik kezelés után el is búcsúzhattam a 30 éve kísérő migréntől. A kollégák el se akarják hinni, hogy már nem jajgatok a frontoknál, én meg ajánlgatom neki Pétert és a craniosacralis terápiát.

Kislányom, Liza 5,5 éves, másfél évvel ezelőtt kezdett el dadogni. Akkor váltunk el az édesapjával és akkoriban kezdte el az új óvodát is. Mivel tudtuk, hogy érzelmileg ez egy igen megterhelő időszak lehet számára rendszeresen jártunk vele pszichológushoz, illetve a beszédhiba miatt logopédushoz is, de sajnos semmi jelentős változás nem történt. A dadogás mellett Liza zárkózottá is vált, nem szívesen beszélt senkivel, jól láthatóan zavarta a dadogás. Feszült lett, társaival agresszív, gyakran törtek ki rajta dührohamok, alig ismertünk rá. Mindemellett éjszakánként a fogát is csikorgatta. Végső elkeseredésemben kerestem fel vele Pétert. Liza az első kezelésen csak úgy volt hajlandó felfeküdni a kezelőágyra, hogy én is odaültem mellé, és közben könyvből meséltem neki. A második kezelés után Liza néha már nem dadogva kezdte a mondatokat. A harmadik kezelés után otthon naponta kérdezgette mikor jöhet már megint a "Peti bácsihoz". A negyedik kezelés után már az óvónők is örömmel újságolták, hogy Liza nyitottabb lett, többet játszik a társaival és kevesebbet dühöng, sokkal felszabadultabb és jóval kevesebbet dadog. Én magam is boldogan tapasztaltam, hogy Liza jelentősen kevesebbet dadog, és mivel a dadogás miatti szorongás is múlóban volt, Liza zárkózottsága is oldódni kezdett, többet és felszabadultabban beszélt. Elmúltak nála a dührohamok is, mindemellett a rajzkészsége és a mozgása is rohamos fejlődésnek indult. Nem utolsó sorban megszűntek az éjszakai fogcsikorgatások is. Hihetetlennek tűnik, de hat kezelés után a másfél éve tartó dadogás teljesen megszűnt! Lizát mintha kicserélték volna, újra vidám, kiegyensúlyozott, csacsogós kislány. Én pedig egy végtelenül hálás, boldog anyuka vagyok. Köszönöm!

Azt szokták mondani, hogy három a magyar igazság. Mennyire igazuk van! A mai volt a harmadik alkalom Péterrel, és ez nagy változást hozott! Az előző alkalmak is hoztak érezhető változásokat (kezdve az izomlázzal...), de minden eltörpül a mai tapasztalataim mellett. Szédítő volt! Szó szerint... :D De csak azért, mert annyi teher szakadt le rólam. Hazafelé menet egy megújult világot nézegettem magam körül, arról nem is beszélve, hogy sokkal könnyebben álltam fel a buszon is, mint hónapok óta bármikor. Önnek, aki ezt olvassa, van két jó tanácsom: 1. Ne halogassa a döntést, ha már rátalált erre az oldalra! A fizikai problémák, sajnos, nem fognak maguktól rendbejönni (sajnos, saját tapasztalat...). 2. Lehet, hogy első alkalommal még nem fog radikális javulást tapasztalni... Ne adja fel, tartson ki!