FEDEZZE FEL AZ EGÉSZSÉGES ÉLET ÖRÖMÉT 
CRANIOSACRALIS TERÁPIÁVAL!

Attila unokám születése óta örökmozgó kisfiú volt, na meg szófogadatlan, önfejű, nehezen kezelhető. Már az óvodában felhívták rá a figyelmet, hogy nézessük meg egy pszichológussal, mert „hiperaktív gyanús”. Sajnos az óvónő véleménye beigazolódott, így nagycsoportos korától Atillát rendszeresen tornára és fejlesztésre vittük, de az iskola első évében sajnos így is rengeteg problémája akadt. Nem figyelt, óra közben beszélt, rendetlenkedett, vagy csak felállt és futott egy kört a teremben, zavarta a többieket, szóval szokás szerint nem fért a bőrébe. Persze a tanulásban is nagy lemaradásai voltak, csúnyán írt és nem ment az olvasás se, hiába foglalkoztunk vele. A craniosacralis terápiát én javasoltam a lányomnak, mivel korábban, más okok miatt én is részt vettem néhány kezelésen és nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel. Péterrel elkezdtük a közös munkát, és mind nagyon boldogok voltunk, mert Attila a kezelések hatására nagyon sokat fejlődött! A 3. kezelés után a tanítónő mosolyogva fogadta a lányomat, azt kérdezte, mit csináltunk az unokámmal, mert „megtáltosodott”. A további kezelések hatására Attila jóval nyugodtabb lett, képes volt végigülni az órákat a padban, aktívan részt vesz az órai munkában, fegyelmezettebb lett, és az írása, olvasása is szépen javult. Már attól féltünk, hogy évet kell majd ismételnie, de hála a kezeléseknek szerencsére nem így alakult, fel tudott zárkózni mindenben! Unokám idén kezdte el a második osztályt és úgy látjuk, hogy a terápia eredménye tartós, mert eddig még idén se volt rá panasz.

A lányom, Szilvi hosszú várakozás után viszonylag későn, 37 évesen lett várandós. Sajnos a terhességet nem viselte túl jól, ahogy elmúlt az első trimeszter, a rosszulléteket fejfájás váltotta fel. Ő sajnos korábban is fejfájós volt, de mivel az első 3 hónapban ez elmaradt, abban bízott, hogy egészen a szülésig megússza, hiszen gyógyszereket a baba miatt semmiképp nem akart bevenni. A craniosacralis terápiáról én meséltem neki, miután láttam egy műsort a tv-ben a módszerről. Nem volt vesztenivalónk, együtt kerestük fel Pétert. Az első kezeles után Szilvi nagyon kellemesen ellazult, és a kezelés végére a fejfájása el is múlt. Ez később újra jelentkezett, ám a harmadik kezelés után a fejfájások intenzitása jelentősen csökkent. Négy kezelésre volt szükség ahhoz, hogy a fejfájás teljesen megszűnjön. Szilvi ezután se hagyta abba a terápiát, mivel ennek köszönhetően a dereka sokkal kevésbé fáj, jóval nyugodtabb, mint eddig, ráadásul meggyőződése, hogy a baba is nagyon élvezi a kezeléseket, illetve, hogy sokkal mélyebben tud hozzá kapcsolódni. Mindketten nagyon hálásak vagyunk a segítségért, és bízunk benne, hogy nemcsak a várandósság, de a szülés is sokkal könnyebben fog menni a craniosacralis kezeléseknek köszönhetően.

Világéletemben aktív életet éltem és nagyon szerettem a tanítói munkámat, mely egyben a hivatásom volt, így a nyugdíjba vonulás ideje nagyon megviselt. Sajnos ezzel egyidejűleg 89 éves édesanyám is súlyos, ágyhoz kötött beteggé vált, akinek ápolását én vállaltam magamra. A gyerekeim már a maguk életét élték a fővárosban, a férjem pedig évekkel ezelőtt meghalt. Az ő elvesztésével kezdtem magamba fordulni, és depresszióssá válni, ám a fent említett körülmények miatt a helyzet egyre romlott. Édesanyám sajnos nem egy könnyű természet, akit a kiszolgáltatottság még keményebbé tett. Sokat ugráltatott, ridegen, szeretetlenül bánt velem. Úgy éreztem én mindent megteszek érte, amiért még egy "köszönöm"-öt se kapok. Voltak rossz és még rosszabb napjaim. Szedtem a nyugtatót, amire a férjem elvesztésekor szoktam rá, de ettől csak eltompultnak és levertnek éreztem magamat. Egyedül a kis unokám tudott mosolyra fakasztani, ha nagy ritkán látogatóba jött hozzám. A craniosacralis terápiáról a lányom olvasott, és ő fizetett be az első kezelésre. Amikor elmeséltem Péternek az előzményeket, már akkor sírva fakadtam, amitől kicsit máris oldódni kezdett bennem a feszültség. A kezelés nagyon kellemes és megnyugtató volt, ahogy Péter személyisége is. A végén valahogy könnyebbek éreztem magamat. A második kezelésnél már el is aludtam, és a végére ólmos fáradtságot éreztem a tagjaimban, mintha egész nap tornáztam volna. A változás lassú volt és fokozatos, de azt tudom, hogy a hatodik kezelésre (ami az unokám születésnapjára esett) már egész vidáman mentem el, egy, az eddigieknél sokkal jobb héttel a hátam mögött. Az unokám még meg is jegyezte, hogy „milyen jó mama, hogy mostanában ilyen sokat mosolyogsz”. A hetedik kezelésnél már arról számolhattam be Péternek, hogy milyen érdekes, hogy ahogy én egyre jobban érzem magam és változom, úgy változik velem együtt édesanyám is. Időnként váratlanul megölel és jóval kedvesebbnek, hálásabbnak tűnik. Így már az ápolása sem olyan nyomasztó teher. A nyolcadik kezelés után újra felvettem a kapcsolatot a régi barátnőkkel, akikkel kávézóba, kis kiruccanásokra járunk, és úgy éreztem újra van miért élnem. Időközben a kezelés hatására a nyugtatóból már sokkal kevesebbet szedtem, az orvosommal egyeztetve elkezdtük még jobban csökkenteni az adagot, mígnem végül teljesen el is tudtam hagyni. Ezúton szeretném megköszönni Péternek, és ennek a csodálatos módszernek, hogy újra tudok örülni az életnek.

A negyedik X-ben járva kiléptem a komfortzónámból, család és munka mellett beiratkoztam az egyetemre. Nagy fába vágtam a fejszémet, az első év nagyon keserves volt. A gerincproblémám felerősödött, a jobb oldalamon már nem mertem feküdni, mert sűrűn „kiakadt” a lapockám és ilyenkor mozdulni nem tudtam. A korlátaimat feszegettem, a párkapcsolatom romokban, képtelen voltam egyszerre megfelelni a családom, a főnököm és a tanáraim elvárásainak. Az első félévet a barátnőm által összeállított - idegrendszert erősítő - gyógynövény és vitaminkúrával vészeltem át. A második félévben egyetemi csoporttársam tanácsára elhatároztam, hogy keressek egy craniosacralis terapeutát. Gábriel Orsolya honlapjáról keresgélve választottam Pétert. Az első néhány kezelés után először a testem könnyebbült meg, kevésbé viselt meg a folyamatos számítógép előtti görnyedés. A jobb oldalamon fekve csak a egy apró roppanás emlékeztet a korábbi problémámra. A terápia hatására fokozódott a koncentráló képességem. A racionális gondolkodásom mellett felerősödött az intuitív, kreatív készségem, melynek segítségével sikerült a megfelelő tanulási módszert kiválasztanom a vizsgákra való felkészülés során. A magolást félretéve, a klasszikus jegyzetből és tankönyvből történő értő olvasás mellett, színes filctollal a fél szobát beterítő csomagolópapíron elmetérképet készítettem a tananyagról. A harmadik és negyedik félévben már nem volt utóvizsgám. A munkahelyemen folyamatosan bővült a munkaköröm, a feladat bár embert próbáló, mégsem roppantam össze a súlya alatt. A terápia részeként Péter által alkalmazott Somato Emotional Release (SER) „találkozás volt önmagammal”. Így utólag bevallom, nem mindig élveztem a „saját társaságomat”, fájdalmas volt szembesülni azzal, honnan erednek a problémák, amik kimozdítottak a lelki egyensúlyomból. Amit tanultam Pétertől oly sok más mellett: „Sosem késő változtatni és mindegy milyen irányba, csak ne tocsogj benne”. Köszönöm Péter, hogy fogtad a kezem a céljaim felé vezető úton, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.

Nőgyógyászként dolgozom, és a munkámból kifolyólag már évek óta küszködtem hátfájással, ami idővel már a lábamba is kisugárzott. Mivel a műtét szerencsére nem volt indokolt, a kollégák a kórházban a gyógytornát javasolták, ez azonban nem hozta meg a kívánt eredményt; a fájdalom maradt. Az egyik rendelésemen egy kedves kismama kérdezett rá az állapotomra, amit a sziszegések és a fura járás miatt már egyre nehezebben titkoltam. Amikor röviden elmondtam a problémámat, ő javasolta Pétert, akinél korábban ő is járt a várandósság okozta hát-és derékfájdalmak miatt, melyeket Péter pár kezeléssel sikeresen elmulasztott. Gondoltam, egy próbát megér- de megért többet is! Az állapotom már az első kezelés után javulni kezdett, a negyedik után a lábamba sugárzó fájdalom megszűnt, a hetedik kezelés után pedig a hátfájásnak is búcsút inthettem. Köszönöm Péter!

Ápolónőként dolgozom, így munka közben nem igen van időm leülni. Nem csoda, hogy a sok állástól és szaladgálástól folyamatosan dagadt, feszített, fájt a lábszáram. De akkor se akart múlni, amikor hazaérve végre pihentettem, felpolcoltam, sőt éjszaka is gyakran felébredtem rá. Bár vannak visszereim is, ezek nem olyan vészesek, hogy ilyen mértékű fájdalmat indokoltak volna, és a vizsgálatok sem mutattak ki semmi rendelleneset. Szerencsére a trombózist kizárták- viszont a fájdalom maradt. A craniosacralis terápiáról egy barátnőmtől hallottam, és eleinte elég szkeptikusan álltam hozzá. Mivel egész nap orvosok közt vagyok, nem hiszek a kuruzslásban, de a barátnőm annyira győzködött, hogy neki mennyit segített, én meg orvosilag nem kaptam használható segítséget, így végül beadtam a derekam. Számomra egészen hihetetlen volt, hogy már az első kezelésen, a kezelés közben is érezhetően csökkent az az elviselhetetlen feszülés a lábamban. A második kezelés után azt tapasztaltam, hogy a munka sokkal kevésbé fáraszt ki, sőt, volt egy teljes délelőtt is, amikor abszolút nem éreztem, hogy feszítenének a lábszáraim, pedig erre évek óta nem volt példa. A negyedik kezelés után a lábszárfájdalom a töredékére csökkent, és határtalan örömömre, volt, hogy napokig elő se jött. Az ötödik kezelés után már csak túlórázás után jelentkezett enyhe fájdalom, amikor 10-12 órát voltam folyamatosan talpon, de ezzel már életem végéig is kiegyeztem volna. Viszont a hatodik kezelés után a tünetek teljesen meg is szűntek. Kimondhatatlanul hálás vagyok Péternek, hogy újra fájdalom nélkül élhetem a mindennapjaimat!

Közel egy évig minden hajnalban 2 és 3 óra körül arra ébredtem, hogy fáj a fejem. A kialvatlanság meg még fokozta is a fejfájást, így napközben csak gyógyszerek mellett tudtam ellátni a munkámat. A teljes körű kivizsgáláson semmit sem találtak, ami megnyugtatott, de persze a problémámat nem oldotta meg. Pétert egy kolléganőm ajánlotta nekem, akinek az évek óta tartó derékfájását szüntette meg a craniosacralis terápia. Igaz, az első kezelés után nagy változást még nem tapasztaltam, inkább csak fáradékonyabb lettem, de a második kezelés után már volt egy éjszaka, amit végig aludtam. (Igaz ekkor reggel még kellett a gyógyszer is). Kitartóan folytattam a kezeléseket, míg a negyedik kezelést követően már három éjszakát is sikerült átaludni, és ezeken a reggeleken gyógyszert se kellett bevennem. Az ötödik kezelés után már csak két reggel éreztem úgy, hogy jön a fájdalom, de nem vettem be gyógyszert és a fejfájás el is maradt. A hatodik kezelés után a tünetek megszűntek.

2014. januárjában a jobb kezem középső ujját megműtötték ínhüvelygyulladás miatt kialakult pattanó ujj problémával. A kézsebész orvosom azzal búcsúzott tőlem, hogy nem ez volt az utolsó ujjműtétem, mert reumás a kezem.  A műtét után az ujjamat csak masszírozással tudtam kiegyenesíteni, ami csak rövid ideig tartott. Néhány hónap múlva valóban jelentkezett ízületi fájdalom a jobb kéz kicsi ujjánál is. Mivel jobbkezes vagyok, a két beteg ujj elég nagy akadályt és fájdalmat okozott a mindennapi munkavégzésben (írás, főzés, takarítás, stb.).  Nem szerettem volna újra műtétet és nem adtam fel a gyógyulás reményét. Néhány évvel ezelőtt a tévében láttam egy beszélgetést Gábriel Orsolyával. Nagyon szimpatikusnak találtam a craniosacralis terápiát. Az Ő honlapján találtam rá Péterre. Már a harmadik kezelés után – nagyon boldogan – teljesen kiegyenesedett ujjakkal helyeztem a kezemet Péter elé az asztalra. Az ötödik kezelés után már a fájdalom is megszűnt. Péternek és a terápiának köszönhetem, hogy a kezemet "visszakaptam" és fájdalom nélkül használhatom.  Emésztő szervrendszeri problémám (szinte állandó puffadás) is megszűnt a kezelések hatására. A terápia mellett táplálkozási tanácsot is kaptam. Ma már sokkal jobb a közérzetem. A kezelés számomra jó, kellemes érzés volt. Az idő minden alkalommal gyorsan elszállt. Hálásan köszönöm a munkáját!

Kedves Péter, ez eszméletlen élmény volt! Néhány azonnali, látványos tapasztalattal: Ballagtam lefelé a Tartsay utcán, és feltűnt, hogy nem fáj a derekam ... azután a tömött villamoson sem akartam összeroskadni, hanem szépen elálldogáltam a Széll Kálmán térig. Ezek mind olyan dolgok, amik tegnap még utópiaszámba mentek volna! :-) Most persze minden porcikámban izomlázam van, de mindig is így szoktam - úgy értem, mindig is szerettem feszegetni a (fizikai) határaimat. Is. :D Értem, hogy mi történik, és nagyon örülök, hogy idetaláltam!

Két éven keresztül egyre erősödő vállfájással kínlódtam. A jobb karomat alig tudtam használni. 2012 decemberében már naponta kellett fájdalomcsillapítót bevennem, pedig amennyire lehetett tűrtem, mivel nagyon ritkán szedek gyógyszert. Az éjszakáim is úgy teltek, hogy lefekvéskor be kellett „igazítanom” a karomat, hogy ne fájjon. Ismerősöm ajánlotta a terápiát és Pétert. Bár az ilyen jellegű orvoslásban nem hittem, de a fájdalom arra késztetett, hogy ki kell próbálnom: veszíteni valóm nincs. Szkeptikusan kezdtem a kezelésekre járni. A javasolt 7 naponta történő kezelést egymás után 10 alkalommal vettem igénybe. Kb. a 3. után éreztem az enyhe javulást, de a teljes közérzetem is egyre jobb lett. Eljutottam oda, hogy alig vártam, hogy mehessek. Az eredmény: 2013 februárja óta nem szedek fájdalomcsillapítót, illetve semmilyen gyógyszert. Idén nyáron boldogan nyújtóztam a meggyfánk magas ágai felé, és szedtem a meggyet. Jól alszom, mindegy, milyen „pózban” fekszem. Azóta is voltam kezelésen, mert hiányzott az ellazulás, a feltöltődés, a „varázslat”. És továbbra is fogok járni Péterhez, még ha nem is lesz probléma az egészségemmel, mert újjászületek.  Egy nagyon fontos tanácsom van azok számára, akik egészségügyi problémáik miatt fordulnak ehhez a gyógymódhoz: kitartás! A betegségek általában nem hirtelen törnek ránk, biztos, hogy eltelik rövidebb-hosszabb idő, mire rátalálunk a helyes gyógymódra. Éppen ezért ne várjuk azt a lehetetlen csodát, hogy a bajunk egyik pillanatról a másikra elmúlik. A gyógyuláshoz, a regenerálódáshoz türelem és kitartás kell! De nem utolsó sorban egy olyan ember, mint Péter!