FEDEZZE FEL AZ EGÉSZSÉGES ÉLET ÖRÖMÉT 
CRANIOSACRALIS TERÁPIÁVAL!

46 éves, két gyermekes édesanya vagyok. Már gyermekkorom óta voltak fejfájásaim, ám idővel ezek a fájdalmak egyre sűrűbbé és intenzívebbé, míg a harmincas éveim közepére folyamatossá váltak. Gyakran voltak rosszulléteim, melyhez sokszor hányinger és szédülés is társult, úgy kapkodtam be a fájdalomcsillapítókat, mint más a vitaminokat. Ebben a tíz évben dolgozni sem tudtam, mert a fejfájás miatt képtelen voltam a hosszan tartó koncentrációra. Az állandó fájdalmak miatt kimerült voltam, fáradékony és egyre lehangoltabb. Csak feküdtem a sötét szobában, próbáltam elviselni a fejfájást és arra gondoltam, hogy nem így képzeltem el az életemet. Természetesen minden lehetséges orvosi vizsgálatot elvégeztek nálam, voltam neurológusnál, pszichológusnál, belgyógyásznál, szemészeten, reumatológián, volt CT és MRI vizsgálat, de az összes eredményem negatív volt, nem derült ki a fejfájás oka. Ez után jöttek az alternatív kezelések, természetgyógyászok, szinte mindent kipróbáltam, ami javulást ígért, de sajnos egyik kezelés sem segített. A craniosacralis terápiára az unokaöcsém hívta fel a figyelmemet, aki szintén krónikus fejfájással keresett fel egy terapeutát, és a kezelések gyors javulást, majd tünetmentességet hoztak nála. Mivel vesztenivalóm nem igen volt, én is felkerestem Pétert és neki is láttunk a munkának. Hihetetlen, de a fejfájásom már az első kezelés után minimálisan csökkent. 10 év után eljött az első nap, hogy nem kellett bevennem semmilyen fájdalomcsillapítót! Ez persze komoly lendületet adott a folytatáshoz. Jártam tovább a kezelésekre, melyek kellemesen ellazítottak, úgy, ahogyan már nagyon régen nem éreztem magam. A negyedik kezelés után 2 teljesen fájdalommentes napom volt. Sírtam a boldogságtól!  A hatodik kezelés után 1,5 hét fájdalommentes volt. A férjem nem ismert rám. A hetedik kezelés után a fájdalom teljesen elmúlt és nem jött többé vissza.  Mit mondjak, nem hiányzik… Megváltozott az életem, újra jókedvű, kiegyensúlyozott ember vagyok, aki képes újra másokra figyelni (eddig a saját fájdalmammal voltam elfoglalva), nevetni, játszani, minőségi időt tölteni a gyerekeimmel és a férjemmel. 2 hónappal ezelőtt munkát is kaptam, tíz év kihagyás után visszatérhettem dolgozni. Végre úgy élhetem az életemet, ahogy azt mindig is szerettem volna.  Hálásan köszönöm Péternek és persze a craniosacralis terápiának, hogy visszakaphattam önmagam!

Férjem, Bálint fél évvel ezelőtt kezdte el fájlalni a nyakát, hátát, derekát. Mivel sokat jár konditerembe, eleinte azt hittük, hogy megerőltette magát, de a panaszai a gyógyszerek hatására sem múltak el, így orvoshoz fordult. A kivizsgálások alatt kiderült, hogy a gerinc nyaki részén 2 gerincsérv is található, ami a kezeibe sugárzik ki. A derekában pedig folyamatos a feszülő érzés, ami éjszaka sem hagyta pihenni, pedig eleve rossz alvó. A fájdalmak mellett az is nagy problémát jelentett, hogy Bálint masszőrként dolgozik, és a panaszai miatt egyre kevesebb vendéget tudott vállalni. Ehhez jött még hozzá, hogy refluxos tüneteik is jelentkeztek, időről időre zavaróan sok lett a gyomorsava, marta a torkát, köhögött, ettől még nehezebben tudott aludni. A craniosacralis kezelést én javasoltam neki, mivel korábban nekem sokat segített Péter, amikor a várandósságom alatt nagyon fájt a derekam és zsibbadt a lábam. Bálint nem hitt a módszerben, hevesen tiltakozott, de egy idő után sikerült rávennem egy „próbakezelésre”, mert belátta, hogy a gyógytorna és a gyógyszerek önmagukban nem hoznak jelentős javulást. Az első kezelésen Bálint úgy el tudott lazulni, hogy a végére el is aludt, amin nagyon meglepődött, mivel az utóbbi időben ez nehezen ment neki. A második kezelés után a derékfájdalmak erőssége csökkent. A harmadik kezelés után örömmel tapasztalta, hogy a dereka már sokkal ritkábban fáj, és a karjaiba kisugárzó fájdalom is jelentős mértékben enyhült. Az ötödik kezelés után a derék- és hátfájdalmak teljesen megszűntek a refluxos tünetekkel együtt. A hatodik kezelés után a nyakfájdalom is elmúlt. Azóta ő is lelkes híve a craniosacralis módszernek, és velem együtt nagyon hálás Péternek, hiszen nemcsak az egészségét, de a munkaerejét is visszakapta.

A negyedik X-ben járva kiléptem a komfortzónámból, család és munka mellett beiratkoztam az egyetemre. Nagy fába vágtam a fejszémet, az első év nagyon keserves volt. A gerincproblémám felerősödött, a jobb oldalamon már nem mertem feküdni, mert sűrűn „kiakadt” a lapockám és ilyenkor mozdulni nem tudtam. A korlátaimat feszegettem, a párkapcsolatom romokban, képtelen voltam egyszerre megfelelni a családom, a főnököm és a tanáraim elvárásainak. Az első félévet a barátnőm által összeállított - idegrendszert erősítő - gyógynövény és vitaminkúrával vészeltem át. A második félévben egyetemi csoporttársam tanácsára elhatároztam, hogy keressek egy craniosacralis terapeutát. Gábriel Orsolya honlapjáról keresgélve választottam Pétert. Az első néhány kezelés után először a testem könnyebbült meg, kevésbé viselt meg a folyamatos számítógép előtti görnyedés. A jobb oldalamon fekve csak a egy apró roppanás emlékeztet a korábbi problémámra. A terápia hatására fokozódott a koncentráló képességem. A racionális gondolkodásom mellett felerősödött az intuitív, kreatív készségem, melynek segítségével sikerült a megfelelő tanulási módszert kiválasztanom a vizsgákra való felkészülés során. A magolást félretéve, a klasszikus jegyzetből és tankönyvből történő értő olvasás mellett, színes filctollal a fél szobát beterítő csomagolópapíron elmetérképet készítettem a tananyagról. A harmadik és negyedik félévben már nem volt utóvizsgám. A munkahelyemen folyamatosan bővült a munkaköröm, a feladat bár embert próbáló, mégsem roppantam össze a súlya alatt. A terápia részeként Péter által alkalmazott Somato Emotional Release (SER) „találkozás volt önmagammal”. Így utólag bevallom, nem mindig élveztem a „saját társaságomat”, fájdalmas volt szembesülni azzal, honnan erednek a problémák, amik kimozdítottak a lelki egyensúlyomból. Amit tanultam Pétertől oly sok más mellett: „Sosem késő változtatni és mindegy milyen irányba, csak ne tocsogj benne”. Köszönöm Péter, hogy fogtad a kezem a céljaim felé vezető úton, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.

Kislányom, Liza 5,5 éves, másfél évvel ezelőtt kezdett el dadogni. Akkor váltunk el az édesapjával és akkoriban kezdte el az új óvodát is. Mivel tudtuk, hogy érzelmileg ez egy igen megterhelő időszak lehet számára rendszeresen jártunk vele pszichológushoz, illetve a beszédhiba miatt logopédushoz is, de sajnos semmi jelentős változás nem történt. A dadogás mellett Liza zárkózottá is vált, nem szívesen beszélt senkivel, jól láthatóan zavarta a dadogás. Feszült lett, társaival agresszív, gyakran törtek ki rajta dührohamok, alig ismertünk rá. Mindemellett éjszakánként a fogát is csikorgatta. Végső elkeseredésemben kerestem fel vele Pétert. Liza az első kezelésen csak úgy volt hajlandó felfeküdni a kezelőágyra, hogy én is odaültem mellé, és közben könyvből meséltem neki. A második kezelés után Liza néha már nem dadogva kezdte a mondatokat. A harmadik kezelés után otthon naponta kérdezgette mikor jöhet már megint a "Peti bácsihoz". A negyedik kezelés után már az óvónők is örömmel újságolták, hogy Liza nyitottabb lett, többet játszik a társaival és kevesebbet dühöng, sokkal felszabadultabb és jóval kevesebbet dadog. Én magam is boldogan tapasztaltam, hogy Liza jelentősen kevesebbet dadog, és mivel a dadogás miatti szorongás is múlóban volt, Liza zárkózottsága is oldódni kezdett, többet és felszabadultabban beszélt. Elmúltak nála a dührohamok is, mindemellett a rajzkészsége és a mozgása is rohamos fejlődésnek indult. Nem utolsó sorban megszűntek az éjszakai fogcsikorgatások is. Hihetetlennek tűnik, de hat kezelés után a másfél éve tartó dadogás teljesen megszűnt! Lizát mintha kicserélték volna, újra vidám, kiegyensúlyozott, csacsogós kislány. Én pedig egy végtelenül hálás, boldog anyuka vagyok. Köszönöm!

48 éves férjem az év elején elkezdett szédülni. A járása bizonytalanná vált, a lépcsőn kapaszkodva mert csak közlekedni, és autót vezetni sem tudott. Nagyon megijedtünk, így vizsgálat vizsgálatot követett, de szerencsére semmi eltérést nem találtak nála. Sajnos az okot se, amitől a szédülés fennállt. Aztán a kórházban egy nagyon kedves doktornő ajánlotta nekünk a craniosacralis terápiát és Pétert, mivel több betegével pozitív tapasztalatai voltak a módszer hatékonyságával kapcsolatban. Az első kezelésre én kísértem el, mert addigra a férjem egyedül már az utcára is félve ment ki. Már a legelső alkalommal is javulás mutatkozott, így bizakodva folytattuk a terápiát. Mindössze hét alkalom kellett, hogy a tünetek teljesen megszűnjenek: a szédülés, ahogy jött, úgy tűnt el nyom nélkül. Az utolsó kezelésre a férjem már egyedül, autóval – és mondanom sem kell, hogy nagyon boldogan – érkezett. Köszönjük Péter!

Szandra lányom 5 éves. Gyakori dührohamai voltak, amelyektől már két éve szenvedett. Ő is, mi is. Minden előzetes jel nélkül naponta többször is földhöz vágta magát, a falat és az ajtót rugdosta, társaival és velünk is agresszív volt. Éjszakánként a fogait csikorgatta, napközben 1-2 percen túl képtelen volt egyvalamire koncentrálni. Makacssága nem ismert határt, a mi és a nevelői kéréseit csak akkor vette figyelembe, ha az megegyezett az ő elképzeléseivel. 3 éves testvérével sem jött ki, vagy piszkálta, bántotta, vagy tudomást se vett róla. Rendezett családi körülmények között élünk, nem érte semmi olyan trauma, ami oka lehetett volna ennek a viselkedésnek. A kezelésre csak úgy tudtuk elvinni Szandrát - egy órás hiszti után-, hogy beígértünk neki egy - a reklámokból kiszemelt- játékot. Amíg az első kezelést megelőzően mindent átbeszéltünk, folyamatosan puffogott, elutasító volt. Az ágyra is csak úgy volt hajlandó felmászni, hogy apa és anya is odaült mellé és fogtuk a kezét. A kezelés kezdetekor a morgolódás azonnal megszűnt, Szandra mosolyogni kezdett és nagyon gyorsan elaludt. Legnagyobb döbbenetünkre végigaludta az egész kezelést. A kezelés végén folyamatosan bújt hozzám, amire örömömben könnyezni kezdtem, hisz a gyengéd fizikai kontaktust önszántából már nagyon régen nem kezdeményezte, viszonozta (sőt kifejezetten kitért előle). A második kezelés után pár nappal az óvodában jelezték, hogy beszélni szeretnének velem. Automatikusan görcsbe rándult a gyomrom, de legnagyobb megdöbbenésére az óvónők dicsérni kezdték Szandrát, és arról faggatták, milyen módszerrel sikerült szinte az egyik pillanatról a másikra ilyen mértékű változást elérnünk a viselkedésében. Az ötödik kezelés után a dührohamok teljesen megszűntek, ovistársai egyre szívesebben kezdeményeztek játékot Szandrával. További meglepetésünkre itthon az öccsével is barátságossá vált, akár egy órán keresztül is gyönyörűen eljátszott vele. A dührohamokkal együtt szűnt meg a fogcsikorgatás is, ma már csak emlék... Szandra megszerette a rajzolást is, holott egy ilyen elmélyülést igénylő tevékenység korábban elképzelhetetlen lett volna tőle. Ma már egyre szebben, a korához képest kifejezetten ügyesen rajzol. Könnyedén koncentrál a játékokra és bármire, amire szükséges. A harmónia mind Szandra lelkében, mind a családban helyreállt. Hálásan köszönjük!

Ezt a kezelést mindenkinek receptre kéne felírni!!!

Informatikusként dolgozom, racionális gondolkodású ember vagyok, ezért nem igazán néztem jó szemmel, ahogy a feleségem megint egy újabb kimondhatatlan nevű terápiára hordja a lányunkat és oda talicskázza a pénzt. Réka 9 éves, és egy ideje alvászavarokkal, fejfájással és tanulási nehézségekkel küzdött. A craniosacralis terápiának a feleségem olvasott utána az interneten, és ő találta meg Pétert is. Én lepődtem meg a legjobban, hogy Réka elkezdte végig aludni az éjszakákat, elmúlt a fejfájás és a jegyei is javulni kezdtek. Persze még ekkor sem voltam benne biztos, hogy nem a véletlen műve-e, de mivel gyerekkorom óta magam is migrénes vagyok, gondoltam teszek egy próbát és én is bejelentkeztem Péterhez. A felfájás jött is az első erősebb fronttal, mint rendesen, de egészen elképesztő volt, hogy már az első kezelés után csak feleannyira volt csak intenzív, mint korábban. Folyamatosan enyhült és a negyedik kezelés után el is búcsúzhattam a 30 éve kísérő migréntől. A kollégák el se akarják hinni, hogy már nem jajgatok a frontoknál, én meg ajánlgatom neki Pétert és a craniosacralis terápiát.

Két éven keresztül egyre erősödő vállfájással kínlódtam. A jobb karomat alig tudtam használni. 2012 decemberében már naponta kellett fájdalomcsillapítót bevennem, pedig amennyire lehetett tűrtem, mivel nagyon ritkán szedek gyógyszert. Az éjszakáim is úgy teltek, hogy lefekvéskor be kellett „igazítanom” a karomat, hogy ne fájjon. Ismerősöm ajánlotta a terápiát és Pétert. Bár az ilyen jellegű orvoslásban nem hittem, de a fájdalom arra késztetett, hogy ki kell próbálnom: veszíteni valóm nincs. Szkeptikusan kezdtem a kezelésekre járni. A javasolt 7 naponta történő kezelést egymás után 10 alkalommal vettem igénybe. Kb. a 3. után éreztem az enyhe javulást, de a teljes közérzetem is egyre jobb lett. Eljutottam oda, hogy alig vártam, hogy mehessek. Az eredmény: 2013 februárja óta nem szedek fájdalomcsillapítót, illetve semmilyen gyógyszert. Idén nyáron boldogan nyújtóztam a meggyfánk magas ágai felé, és szedtem a meggyet. Jól alszom, mindegy, milyen „pózban” fekszem. Azóta is voltam kezelésen, mert hiányzott az ellazulás, a feltöltődés, a „varázslat”. És továbbra is fogok járni Péterhez, még ha nem is lesz probléma az egészségemmel, mert újjászületek.  Egy nagyon fontos tanácsom van azok számára, akik egészségügyi problémáik miatt fordulnak ehhez a gyógymódhoz: kitartás! A betegségek általában nem hirtelen törnek ránk, biztos, hogy eltelik rövidebb-hosszabb idő, mire rátalálunk a helyes gyógymódra. Éppen ezért ne várjuk azt a lehetetlen csodát, hogy a bajunk egyik pillanatról a másikra elmúlik. A gyógyuláshoz, a regenerálódáshoz türelem és kitartás kell! De nem utolsó sorban egy olyan ember, mint Péter!

Azt hiszem egy édesanya számára nincs rosszabb, mint amikor a gyermekéért kell aggódnia.  11 éves kislányom, Petra évek óta versenyszerűen szertornázott, nem csupán tehetséges volt, de ez volt az álma, az élete is.  Ám két hónappal ezelőtt váratlanul elkezdett fájni a háta. Először azt hittük, hogy csak egy rossz mozdulat, valami „becsípődés”, de miután egyre kedvtelenebbül ment edzésre, és zokogva jött ki, hogy már nem tudja megcsinálni a gyakorlatokat, komolyan megijedtünk. Voltunk sportorvosnál, reumatológusnál, gyógymasszőrnél, kipróbáltunk jó pár izomlazító krémet-de hiába, a fájdalom nem szűnt meg. Ekkor kerestük fel Pétert. Kicsit tartottam a kezeléstől, de megnyugtatott, hogy Petra közben végig mosolygott és a végén azt mondta nagyon jól érezte magát. Ekkor már tudtam, hogy jó kezekben van. A második kezelésre Petra már hatalmas lendülettel és mosollyal érkezett és magától feküdt fel a kezelőágyra, mert már nagyon várta a kezelést. A hátfájása nagymértékben javult, és hatalmas megkönnyebbülés volt látni, ahogy az életkedve is visszatért, hiszen már attól féltünk, hogy a hátfájás miatt majd abba kell hagynia a szertornát. A harmadik kezelésen Petra már nagyon boldogan jelent meg, előző kezelés óta a hátfájdalom teljesen megszűnt. Több kezelésre nincs is szüksége. Boldogan ígértük meg Péternek, hogy a következő versenyről küldünk neki egy képet, ahogy Petra éremmel a nyakában a dobogón áll.