FEDEZZE FEL AZ EGÉSZSÉGES ÉLET ÖRÖMÉT 
CRANIOSACRALIS TERÁPIÁVAL!

A második gyermekem császármetszéssel jött a világra 5 évvel ezelőtt. Sajnos vele együtt születtek meg a panaszaim is: folyamatos derékfájás és időszakos erős fejfájás, magas vérnyomás, gyakori szúrás a két lapockám között egy pontban...34 évesen nem így akartam élni. Ráadásul évente egyszer, általában ősszel a derekam is be is szokott csípődni. A craniosacrális terápiáról az interneten olvastam először. Péterék honlapját böngészve számomra furcsa volt, hogy ez a terápia mennyi mindenre jó lehet. Eszembe jutott apukám szavajárása: „ami mindenre jó, az semmire sem jó”. Szóval bevallom, voltak fenntartásaim, de a sikertörténeteket olvasva arra gondoltam mégis meg kéne próbálni. Pláne, hogy a további lehetőségeket (orvosok, csodaszerek) már kimerítettem. Elhatározásomhoz az utolsó lökést a már egy hete tartó, a szokásosnál is intenzívebb derékfájdalom adta meg. Bejelentkeztem Péterhez. Hamarosan kiderült, hogy életem legjobb döntése volt, és nagyon sajnálom, hogy nem tettem meg hamarabb. Most már tudom, hogy vannak olyan módszerek, amelyek tényleg nagyon sok mindenben segíthetnek. A craniosacrális terápia biztosan ilyen! Számomra is hihetetlen volt, hogy a derékfájdalom már közvetlenül az első kezelés után a nagy mértékben mérséklődött, és hazafelé anélkül mentem fel a lépcsőn, hogy a korlátba kapaszkodva húztam volna magamat, ahogy eddig. Közérzetem rohamosan javult, úgy éreztem, mintha egy tonnás terhet vettek volna le a vállamról, sokkal könnyebbnek éreztem magamat. A fejfájás a negyedik kezelés után teljesen elmaradt. Az ötödik kezelésen jutott eszembe, hogy lassan már egy hónapja a lapocka közti szúró pont sem jelez. A hatodik kezelés után a derékfájdalom elmúlt, emésztésem is sokkal jobb lett, pihentetőbben és nyugodtabban alszom. Szívből köszönöm Péternek, hogy újra a koromnak megfelelő, teljes értékű életet élhetek!

Szandra lányom 5 éves. Gyakori dührohamai voltak, amelyektől már két éve szenvedett. Ő is, mi is. Minden előzetes jel nélkül naponta többször is földhöz vágta magát, a falat és az ajtót rugdosta, társaival és velünk is agresszív volt. Éjszakánként a fogait csikorgatta, napközben 1-2 percen túl képtelen volt egyvalamire koncentrálni. Makacssága nem ismert határt, a mi és a nevelői kéréseit csak akkor vette figyelembe, ha az megegyezett az ő elképzeléseivel. 3 éves testvérével sem jött ki, vagy piszkálta, bántotta, vagy tudomást se vett róla. Rendezett családi körülmények között élünk, nem érte semmi olyan trauma, ami oka lehetett volna ennek a viselkedésnek. A kezelésre csak úgy tudtuk elvinni Szandrát - egy órás hiszti után-, hogy beígértünk neki egy - a reklámokból kiszemelt- játékot. Amíg az első kezelést megelőzően mindent átbeszéltünk, folyamatosan puffogott, elutasító volt. Az ágyra is csak úgy volt hajlandó felmászni, hogy apa és anya is odaült mellé és fogtuk a kezét. A kezelés kezdetekor a morgolódás azonnal megszűnt, Szandra mosolyogni kezdett és nagyon gyorsan elaludt. Legnagyobb döbbenetünkre végigaludta az egész kezelést. A kezelés végén folyamatosan bújt hozzám, amire örömömben könnyezni kezdtem, hisz a gyengéd fizikai kontaktust önszántából már nagyon régen nem kezdeményezte, viszonozta (sőt kifejezetten kitért előle). A második kezelés után pár nappal az óvodában jelezték, hogy beszélni szeretnének velem. Automatikusan görcsbe rándult a gyomrom, de legnagyobb megdöbbenésére az óvónők dicsérni kezdték Szandrát, és arról faggatták, milyen módszerrel sikerült szinte az egyik pillanatról a másikra ilyen mértékű változást elérnünk a viselkedésében. Az ötödik kezelés után a dührohamok teljesen megszűntek, ovistársai egyre szívesebben kezdeményeztek játékot Szandrával. További meglepetésünkre itthon az öccsével is barátságossá vált, akár egy órán keresztül is gyönyörűen eljátszott vele. A dührohamokkal együtt szűnt meg a fogcsikorgatás is, ma már csak emlék... Szandra megszerette a rajzolást is, holott egy ilyen elmélyülést igénylő tevékenység korábban elképzelhetetlen lett volna tőle. Ma már egyre szebben, a korához képest kifejezetten ügyesen rajzol. Könnyedén koncentrál a játékokra és bármire, amire szükséges. A harmónia mind Szandra lelkében, mind a családban helyreállt. Hálásan köszönjük!

Nem voltam jó állapotban, amikor Péterhez kerültem, se testileg, se lelkileg. Miután az egyetlen lányom fél éve külföldre költözött, depressziós lettem, üresnek éreztem magamat, nem volt erőm és kedvem semmihez. A férjemmel való kapcsolatom sem alakult jól, bár ő próbált támogatni ebben a helyzetben, sokat veszekedtünk, mert nem tudta tovább nézni, ahogy szerinte elhagyom magamat. Emellett erős hátfájás kínzott, egymás után kapkodtam be a gyógyszereket. Már az első craniosacralis kezelés olyan mély ellazulást és megnyugvást hozott, hogy mosolyogva keltem fel az ágyról. Úgy éreztem, mintha a láthatatlan hevederek, amik eddig összenyomtak, kioldódtak volna. A depresszió és az üresség érzése elmúlt és később sem jött vissza. Valahogy más szemmel kezdtem látni a jövőt, és az életem a lányom nélkül sem tűnt már olyan céltalannak. Tovább jártam Péterhez, heti rendszerességgel; míg a negyedik kezelés után a hátfájás is megszűnt. Az ötödik kezelés után a férjemmel való kapcsolatom is javulni kezdett, amiben biztosan szerepe volt annak is, hogy a testem és lelkem újra harmóniába került. Köszönöm Péter!

A lányom, Szilvi hosszú várakozás után viszonylag későn, 37 évesen lett várandós. Sajnos a terhességet nem viselte túl jól, ahogy elmúlt az első trimeszter, a rosszulléteket fejfájás váltotta fel. Ő sajnos korábban is fejfájós volt, de mivel az első 3 hónapban ez elmaradt, abban bízott, hogy egészen a szülésig megússza, hiszen gyógyszereket a baba miatt semmiképp nem akart bevenni. A craniosacralis terápiáról én meséltem neki, miután láttam egy műsort a tv-ben a módszerről. Nem volt vesztenivalónk, együtt kerestük fel Pétert. Az első kezeles után Szilvi nagyon kellemesen ellazult, és a kezelés végére a fejfájása el is múlt. Ez később újra jelentkezett, ám a harmadik kezelés után a fejfájások intenzitása jelentősen csökkent. Négy kezelésre volt szükség ahhoz, hogy a fejfájás teljesen megszűnjön. Szilvi ezután se hagyta abba a terápiát, mivel ennek köszönhetően a dereka sokkal kevésbé fáj, jóval nyugodtabb, mint eddig, ráadásul meggyőződése, hogy a baba is nagyon élvezi a kezeléseket, illetve, hogy sokkal mélyebben tud hozzá kapcsolódni. Mindketten nagyon hálásak vagyunk a segítségért, és bízunk benne, hogy nemcsak a várandósság, de a szülés is sokkal könnyebben fog menni a craniosacralis kezeléseknek köszönhetően.

Ápolónőként dolgozom, így munka közben nem igen van időm leülni. Nem csoda, hogy a sok állástól és szaladgálástól folyamatosan dagadt, feszített, fájt a lábszáram. De akkor se akart múlni, amikor hazaérve végre pihentettem, felpolcoltam, sőt éjszaka is gyakran felébredtem rá. Bár vannak visszereim is, ezek nem olyan vészesek, hogy ilyen mértékű fájdalmat indokoltak volna, és a vizsgálatok sem mutattak ki semmi rendelleneset. Szerencsére a trombózist kizárták- viszont a fájdalom maradt. A craniosacralis terápiáról egy barátnőmtől hallottam, és eleinte elég szkeptikusan álltam hozzá. Mivel egész nap orvosok közt vagyok, nem hiszek a kuruzslásban, de a barátnőm annyira győzködött, hogy neki mennyit segített, én meg orvosilag nem kaptam használható segítséget, így végül beadtam a derekam. Számomra egészen hihetetlen volt, hogy már az első kezelésen, a kezelés közben is érezhetően csökkent az az elviselhetetlen feszülés a lábamban. A második kezelés után azt tapasztaltam, hogy a munka sokkal kevésbé fáraszt ki, sőt, volt egy teljes délelőtt is, amikor abszolút nem éreztem, hogy feszítenének a lábszáraim, pedig erre évek óta nem volt példa. A negyedik kezelés után a lábszárfájdalom a töredékére csökkent, és határtalan örömömre, volt, hogy napokig elő se jött. Az ötödik kezelés után már csak túlórázás után jelentkezett enyhe fájdalom, amikor 10-12 órát voltam folyamatosan talpon, de ezzel már életem végéig is kiegyeztem volna. Viszont a hatodik kezelés után a tünetek teljesen meg is szűntek. Kimondhatatlanul hálás vagyok Péternek, hogy újra fájdalom nélkül élhetem a mindennapjaimat!

Világéletemben aktív életet éltem és nagyon szerettem a tanítói munkámat, mely egyben a hivatásom volt, így a nyugdíjba vonulás ideje nagyon megviselt. Sajnos ezzel egyidejűleg 89 éves édesanyám is súlyos, ágyhoz kötött beteggé vált, akinek ápolását én vállaltam magamra. A gyerekeim már a maguk életét élték a fővárosban, a férjem pedig évekkel ezelőtt meghalt. Az ő elvesztésével kezdtem magamba fordulni, és depresszióssá válni, ám a fent említett körülmények miatt a helyzet egyre romlott. Édesanyám sajnos nem egy könnyű természet, akit a kiszolgáltatottság még keményebbé tett. Sokat ugráltatott, ridegen, szeretetlenül bánt velem. Úgy éreztem én mindent megteszek érte, amiért még egy "köszönöm"-öt se kapok. Voltak rossz és még rosszabb napjaim. Szedtem a nyugtatót, amire a férjem elvesztésekor szoktam rá, de ettől csak eltompultnak és levertnek éreztem magamat. Egyedül a kis unokám tudott mosolyra fakasztani, ha nagy ritkán látogatóba jött hozzám. A craniosacralis terápiáról a lányom olvasott, és ő fizetett be az első kezelésre. Amikor elmeséltem Péternek az előzményeket, már akkor sírva fakadtam, amitől kicsit máris oldódni kezdett bennem a feszültség. A kezelés nagyon kellemes és megnyugtató volt, ahogy Péter személyisége is. A végén valahogy könnyebbek éreztem magamat. A második kezelésnél már el is aludtam, és a végére ólmos fáradtságot éreztem a tagjaimban, mintha egész nap tornáztam volna. A változás lassú volt és fokozatos, de azt tudom, hogy a hatodik kezelésre (ami az unokám születésnapjára esett) már egész vidáman mentem el, egy, az eddigieknél sokkal jobb héttel a hátam mögött. Az unokám még meg is jegyezte, hogy „milyen jó mama, hogy mostanában ilyen sokat mosolyogsz”. A hetedik kezelésnél már arról számolhattam be Péternek, hogy milyen érdekes, hogy ahogy én egyre jobban érzem magam és változom, úgy változik velem együtt édesanyám is. Időnként váratlanul megölel és jóval kedvesebbnek, hálásabbnak tűnik. Így már az ápolása sem olyan nyomasztó teher. A nyolcadik kezelés után újra felvettem a kapcsolatot a régi barátnőkkel, akikkel kávézóba, kis kiruccanásokra járunk, és úgy éreztem újra van miért élnem. Időközben a kezelés hatására a nyugtatóból már sokkal kevesebbet szedtem, az orvosommal egyeztetve elkezdtük még jobban csökkenteni az adagot, mígnem végül teljesen el is tudtam hagyni. Ezúton szeretném megköszönni Péternek, és ennek a csodálatos módszernek, hogy újra tudok örülni az életnek.

A 46 éves férjem nagy focirajongó, és nem csak a tv előtt űzi ezt a sportot: hetente kétszer focizni jár a barátaival. Pár hete edzés közben "leragadt" a lába, és innentől elkezdett fájni a jobb térde. Mivel semmiféle csodakenőcstől nem javult, javasoltam neki a craniosacralis terápiát, ami egy barátnőmnél remekül bevált. Ő először hallani se akart róla, mivel mániákusan tart mindenféle "hókuszpókusztól", és álláspontja szerint aki nem orvos, az csak valami önjelölt kókler lehet, aki kizárólag a pénzre hajt. Miután az orvosi kezelés sem volt igazán eredményes, a gyógyszerektől pedig már a gyomra is kikészült, annyit elértem nála, hogy elolvassa Péter honlapját. Szerencsére az ő szakmai képesítései megnyugtatták és legyőzték legfőbb kételyeit, hogy amennyiben felkeresi őt, nem „sarlatánokhoz”, hanem megfelelően képzett szakember kezei közé kerül. Persze így is további heteket kellett várnunk, amíg rászánta magát, hogy bejelentkezzen, de akkor már sántítani is alig tudott a fájdalomtól. Az első kezelésre én is elkísértem. Érdekes volt végignézni, hogy morgolódva ment be, és derülten, bizakodva jött ki. A fájdalmai a következő napokban valamelyest csökkentek, és ez elég bizalmat adott neki Péter és a terápia iránt. Az állapota fokozatosan, kezelésről kezelésre javult, míg a negyedik után a térdfájdalom végleg megszűnt. Azóta a férjem nem morog, és újra lelkesen jár focizni. És én még azt se bánom, ha utána még megiszik egy sört a haverokkal. Mert azt mondta, hogy igazam volt, és azóta sokkal visszafogottabban nyilvánít véleményt az alternatív gyógymódokról. :) Köszönjük Péter!

A fiam ismeretsége révén találkoztam Petivel, aki szinte újjávarázsolta az életemet. Krónikus betegségeim vannak, illetve voltak: cukorbetegség, magas vérnyomás, nyaki sérv, egyéb ízületi és szemészeti problémák. Amióta járok Petihez a kezdeti 28 db orvosságból ma már csak 8-at szedek, ebből kettő vitamin. A napi négyszeri inzulin adagom szinte a felére csökkent. A nyaki sérvem (3 db volt) melyet műteni kellett volna, a kezelések során eltűnt. A cukorbetegségnek sajnos tudjuk milyen komoly érrendszeri szövődményei vannak. A szememnél a szemfenéknél nagy véres tócsákat találtak, melyek a kezelések után az újabb vizsgálaton már pici tócsákká váltak. A minap voltam egy vizsgálaton, ahol rendben találták az érrendszeremet. Amióta craniosacralis terápiára járok, mintha kicseréltek volna. Több az energiám, jobb a munkabírásom, nem vagyok olyan fáradékony, nyugodtan alszom. Elhagyhattam a rengeteg gyógyszert a mellékhatásaikkal együtt. Hálás vagyok, hogy találkoztam ezzel a módszerrel, mely ilyen jó közérzetet biztosít számomra. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szeretne változtatni az életén és szeretné elhagyni vagy csökkenteni a gyógyszeradagját. Köszönöm Petinek, hogy újjávarázsolta az életemet 57 évesen.

Kisfiam Dani, egy szövődményekkel teli, veszélyeztetett terhességből született a 38. héten, 26 órás vajúdás után (vákuummal és könyökkel). Maga a szülés rémálom volt, és ezt valószínűleg Dani is így élte meg, legalábbis megkésett fejlődése, gyengébb idegrendszere erre utalt. Nagyon nyugtalanul aludt, éjszaka is sokat sírt, órákig kellett járkálni vele. Éber állapotban szinte alig evett, félálomban lehetett csak etetni. Csak ölben volt el, ahogy visszatettük a kiságyába ordított. Nyaki hypotóniáját 4 hónaposan vették észre. A mozgásfejlődése megkésett, nem fordult hasra, (ha a hasára tettük üvöltött), csak a bal kezét használta, nem emelte a fejét, a figyelmét tartósan nem kötötte le semmi. Teljesen elkeseredtünk, a neurológiától kezdve a Dévény-tornán át a konduktorig sok mindent kipróbáltunk (több-kevesebb eredménnyel), amikor Péterhez kerültünk craniosacralis kezelésre. Dani ekkor már 6 hónapos múlt. Jelenleg túl vagyunk 7 kezelésen és Dani állapota azóta sokat javult! A kezelések hatására hétről hétre tapasztalhattuk, hogy kisfiunk kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá válik, figyelme tartósabb. Már önállóan fordul hasra, hosszabb ideig eljátszik hason fekve, szemmel láthatóan már nem kényelmetlen és nem fájdalmas számára ez a pozitúra. A kezeit is elkezdte felváltva használni. Kicsit már enni is jobban eszik, bár ezen még van mit javítani. Nagyon hálásak vagyunk Péternek, hogy visszaadta számunkra a hitet, hogy Dani hamarosan ugyanolyan egészséges kisfiú lesz, akár a többiek.

Lányom, Niki 16 éves gimnazista,13 éves kora óta fáj a feje. Sajnos volt kitől örökölnie, hisz én is, édesanyám is sokat küzdünk a fejfájással. Mivel a kivizsgálások mind eredménytelenül zárultak, az orvosok elintézték annyival, hogy örökletes migrén, nincs rá gyógymód, legfeljebb gyógyszer, és ezzel meg kell tanulni együtt élni. Ám Niki fejfájásai az utóbbi időben egyre sűrűbbé és erőteljesebbé váltak. Amikor tavaly októberben egy migrénes fejfájás miatt nem tudott elmenni a társaival a rég várt osztálykirándulásra, úgy döntöttünk, hogy nem ülünk tovább ölbe tett kézzel, és megpróbálunk valami megoldást keresni a problémára. Pétert az interneten találtuk meg. Később kiderült, hogy Niki egyik osztálytársa már járt nála a tanulási nehézségei miatt, és ők nagyon elégedettek voltak a módszerrel. Az első elbeszélgetésen nyilvánvalóvá vált, hogy Niki nagyon keveset iszik, amire az első kezelés után elkezdett odafigyelni. A harmadik kezelés után az eddig heti 2 alkalommal jelentkező migrén heti 1 alkalomra csökkent, és az intenzitása sem volt már olyan nagy, mint korábban, hogy hányásig fokozódott volna. A hetedik kezelésre már úgy mentünk, hogy előző kezelés óta nem fájt Niki feje, pedig a két kezelés között rengeteg időjárási front volt, amire ezelőtt garantáltan migrénnel reagált. A hetedik kezelés után még volt egy nagyon enyhe, alig észrevehető fejfájása. A nyolcadik kezelés után a fejfájások megszűntek, ennek következtében a lányom iskolai teljesítménye is sokat javult. Emellett sokkal nyitottabb, kiegyensúlyozottabb és vidámabb lett. Mondanom se kell, hogy rendkívül boldogok vagyunk és a lelkesedésünk határtalan. Niki eredményei kapcsán úgy döntöttem, hogy én is kipróbálom ezt a kezelést, hisz bebizonyosodott, hogy az orvosok se tudhatnak előre mindent.