FEDEZZE FEL AZ EGÉSZSÉGES ÉLET ÖRÖMÉT 
CRANIOSACRALIS TERÁPIÁVAL!

Azt hiszem egy édesanya számára nincs rosszabb, mint amikor a gyermekéért kell aggódnia.  11 éves kislányom, Petra évek óta versenyszerűen szertornázott, nem csupán tehetséges volt, de ez volt az álma, az élete is.  Ám két hónappal ezelőtt váratlanul elkezdett fájni a háta. Először azt hittük, hogy csak egy rossz mozdulat, valami „becsípődés”, de miután egyre kedvtelenebbül ment edzésre, és zokogva jött ki, hogy már nem tudja megcsinálni a gyakorlatokat, komolyan megijedtünk. Voltunk sportorvosnál, reumatológusnál, gyógymasszőrnél, kipróbáltunk jó pár izomlazító krémet-de hiába, a fájdalom nem szűnt meg. Ekkor kerestük fel Pétert. Kicsit tartottam a kezeléstől, de megnyugtatott, hogy Petra közben végig mosolygott és a végén azt mondta nagyon jól érezte magát. Ekkor már tudtam, hogy jó kezekben van. A második kezelésre Petra már hatalmas lendülettel és mosollyal érkezett és magától feküdt fel a kezelőágyra, mert már nagyon várta a kezelést. A hátfájása nagymértékben javult, és hatalmas megkönnyebbülés volt látni, ahogy az életkedve is visszatért, hiszen már attól féltünk, hogy a hátfájás miatt majd abba kell hagynia a szertornát. A harmadik kezelésen Petra már nagyon boldogan jelent meg, előző kezelés óta a hátfájdalom teljesen megszűnt. Több kezelésre nincs is szüksége. Boldogan ígértük meg Péternek, hogy a következő versenyről küldünk neki egy képet, ahogy Petra éremmel a nyakában a dobogón áll.

Szandra lányom 5 éves. Gyakori dührohamai voltak, amelyektől már két éve szenvedett. Ő is, mi is. Minden előzetes jel nélkül naponta többször is földhöz vágta magát, a falat és az ajtót rugdosta, társaival és velünk is agresszív volt. Éjszakánként a fogait csikorgatta, napközben 1-2 percen túl képtelen volt egyvalamire koncentrálni. Makacssága nem ismert határt, a mi és a nevelői kéréseit csak akkor vette figyelembe, ha az megegyezett az ő elképzeléseivel. 3 éves testvérével sem jött ki, vagy piszkálta, bántotta, vagy tudomást se vett róla. Rendezett családi körülmények között élünk, nem érte semmi olyan trauma, ami oka lehetett volna ennek a viselkedésnek. A kezelésre csak úgy tudtuk elvinni Szandrát - egy órás hiszti után-, hogy beígértünk neki egy - a reklámokból kiszemelt- játékot. Amíg az első kezelést megelőzően mindent átbeszéltünk, folyamatosan puffogott, elutasító volt. Az ágyra is csak úgy volt hajlandó felmászni, hogy apa és anya is odaült mellé és fogtuk a kezét. A kezelés kezdetekor a morgolódás azonnal megszűnt, Szandra mosolyogni kezdett és nagyon gyorsan elaludt. Legnagyobb döbbenetünkre végigaludta az egész kezelést. A kezelés végén folyamatosan bújt hozzám, amire örömömben könnyezni kezdtem, hisz a gyengéd fizikai kontaktust önszántából már nagyon régen nem kezdeményezte, viszonozta (sőt kifejezetten kitért előle). A második kezelés után pár nappal az óvodában jelezték, hogy beszélni szeretnének velem. Automatikusan görcsbe rándult a gyomrom, de legnagyobb megdöbbenésére az óvónők dicsérni kezdték Szandrát, és arról faggatták, milyen módszerrel sikerült szinte az egyik pillanatról a másikra ilyen mértékű változást elérnünk a viselkedésében. Az ötödik kezelés után a dührohamok teljesen megszűntek, ovistársai egyre szívesebben kezdeményeztek játékot Szandrával. További meglepetésünkre itthon az öccsével is barátságossá vált, akár egy órán keresztül is gyönyörűen eljátszott vele. A dührohamokkal együtt szűnt meg a fogcsikorgatás is, ma már csak emlék... Szandra megszerette a rajzolást is, holott egy ilyen elmélyülést igénylő tevékenység korábban elképzelhetetlen lett volna tőle. Ma már egyre szebben, a korához képest kifejezetten ügyesen rajzol. Könnyedén koncentrál a játékokra és bármire, amire szükséges. A harmónia mind Szandra lelkében, mind a családban helyreállt. Hálásan köszönjük!

Kamasz korom óta szenvedek extrém erős menstruációs görcsöktől. Ezeket ráadásul migrén is kíséri, amiktől néha napokig ki se tudok mozdulni otthonról. A számtalan nőgyógyászati kivizsgálás rendre negatív eredménnyel zárult, „adottság, amit el kell viselni”, mondták az orvosok. Na persze ők könnyen mondták! Millió helyen kerestem már a megoldást, fel se tudom sorolni hány módszert próbáltam ki, de sajnos mindet eredménytelenül. Maradtak a gyógyszerek. Azonban görcsoldók nem igazán csillapítják a fájdalmat, ráadásul a legtöbb hányingert is okoz, ami a migrén mellé igazán nem hiányzott. A craniosacralis terápiáról egy tv műsorban hallottam először, Pétert pedig az interneten találtam meg. Őszintén szólva az első három kezelés után nem éreztem változást, közben volt egy menstruációm és a kellemetlen kísérő tünetek nem változtak. Ekkor erősen gondolkodtam rajta, hogy abbahagyom az egészet és a cranisacralis terápiát is elkönyvelem a többi hangzatos, ám hatástalan alternatív módszer mellé, de anyukám biztatására adtam még egy utolsó esélyt a dolognak és folytattam. A második menstruációm csodák csodájára már sokkal enyhébb tünetekkel járt. Az én szervezetemnek összesen hét kezelésre volt szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon ettől a kamaszkorom óta kínzó problémától. Azóta a menstruációim egész jól elviselhetőek, és egyszer sem jelentkezett melléjük fejfájás. Köszönöm Péternek, hogy megtapasztalhattam, milyen természetesen, fájdalmak nélkül megélni a nő lét nehéz napjait.

Már évek óta olyan voltam, mint az „állatorvosi ló”. A nyakam egyetemista korom óta fájt, amikor a nagyobbik fiam világra jött egy elég komplikált szüléssel. Ehhez járult később a derék és gerincfájdalom, valamint egy krónikus gyulladás a hátamban, még járni is nehezen tudtam, a hosszabb séta, gyaloglás szóba se jöhetett. Időközben sikerült beszereznem egy porckorongsérvet is a lumbalis szakaszon, szerencsére nem olyan súlyosat, hogy műteni kelljen. Bár szorgalmasan jártam gyógytornára, és felkerestem egy manuálterapeutát is, sajnos az állapotom semmit se javult. Az utolsó csepp a pohárban a lábzsibbadás volt, akkor már éreztem, hogy más irányba kell elmennem. Pár hónapja ugyanis elkezdett zsibbadni a bal lábam is, vagyis hol zsibbadt, hol áramütésszerű érzés futkosott benne, és szorítást éreztem a lábszáramban. Az interneten kutatva kerültem Péterhez, és már az első alkalommal egy nagyon kellemes, teljes testemet ellazító, felszabadító érzéssel távoztam a kezelésről. A második kezelés után vettem észre, hogy már nem fáj annyira a nyakam. A harmadik kezelést követően lényegesen javult a derekam, lábam és hátam állapota is. Majd- számomra szinte hihetetlen módon- de a hetedik kezelés után megszűntek a tünetek.

Ha ilyen lesz a mennyország, mint amilyen ez a kezelés volt, akkor az nagyon jó lesz!

Évek óta időnként visszatérő, igen erős hátfájással küzdöttem, melynek oka valószínűleg az ülő munka volt. Sokféle hagyományos kezelést, gyógytornát, kenőcsöt, masszírozást próbáltam, sok fájdalomcsillapító gyógyszert szedtem, így is nehezen tudtam elviselni a fájdalmakat.  Már az első kezelés sokat enyhített a fájdalmaimon, a hátfájások kezdtek ritkulni. Többszöri kezelés után ma már szinte teljesen megszűnt a hátfájásom, nem szedek semmilyen fájdalomcsillapítót. „Mellékhatásként” nagyon jól alszom, kevésbé vagyok fáradékony. Köszönöm, Péter!

Pár hónapja jelentkezett nálam a krónikus fáradtság, holott mindig is energikus, tevékeny ember voltam. Onnantól viszont hiába aludtam végig az éjszakákat, fáradtan ébredtem és egész nap csak szédelegtem, délutánonként pedig le kellett feküdnöm aludni. Elmentem kivizsgálásra, de rendben volt a vérképem, nem volt vitaminhiányom, nem találtak semmi eltérést. A térdem is fájdogált, komolyabb igénybevétel után pedig fokozódtak a fájdalmak. Végül már az unokáimmal való játék sem esett jól. Pétert a lányom barátnője ajánlotta, akinek segített már a migrénje elmulasztásában. Bizakodva vártam a kezeléseket, és nem kellett csalódnom. Már az első alkalom után sem kellett annyit lepihennem napközben. A harmadik kezelés után jelentősen enyhültek a térdemmel kapcsolatos problémák is. Az ötödik kezelés utáni reggel végre kipihenten ébredtem. Az ezt követő héten napközben nem kellett már lefeküdnöm aludni, a térdem is egész jól működött. A hatodik kezelés óta újra a régi vagyok: aktív, boldog, energikus nagymama, aki még túrázni is elkíséri az unokáit. Köszönöm Péter!

Világéletemben aktív életet éltem és nagyon szerettem a tanítói munkámat, mely egyben a hivatásom volt, így a nyugdíjba vonulás ideje nagyon megviselt. Sajnos ezzel egyidejűleg 89 éves édesanyám is súlyos, ágyhoz kötött beteggé vált, akinek ápolását én vállaltam magamra. A gyerekeim már a maguk életét élték a fővárosban, a férjem pedig évekkel ezelőtt meghalt. Az ő elvesztésével kezdtem magamba fordulni, és depresszióssá válni, ám a fent említett körülmények miatt a helyzet egyre romlott. Édesanyám sajnos nem egy könnyű természet, akit a kiszolgáltatottság még keményebbé tett. Sokat ugráltatott, ridegen, szeretetlenül bánt velem. Úgy éreztem én mindent megteszek érte, amiért még egy "köszönöm"-öt se kapok. Voltak rossz és még rosszabb napjaim. Szedtem a nyugtatót, amire a férjem elvesztésekor szoktam rá, de ettől csak eltompultnak és levertnek éreztem magamat. Egyedül a kis unokám tudott mosolyra fakasztani, ha nagy ritkán látogatóba jött hozzám. A craniosacralis terápiáról a lányom olvasott, és ő fizetett be az első kezelésre. Amikor elmeséltem Péternek az előzményeket, már akkor sírva fakadtam, amitől kicsit máris oldódni kezdett bennem a feszültség. A kezelés nagyon kellemes és megnyugtató volt, ahogy Péter személyisége is. A végén valahogy könnyebbek éreztem magamat. A második kezelésnél már el is aludtam, és a végére ólmos fáradtságot éreztem a tagjaimban, mintha egész nap tornáztam volna. A változás lassú volt és fokozatos, de azt tudom, hogy a hatodik kezelésre (ami az unokám születésnapjára esett) már egész vidáman mentem el, egy, az eddigieknél sokkal jobb héttel a hátam mögött. Az unokám még meg is jegyezte, hogy „milyen jó mama, hogy mostanában ilyen sokat mosolyogsz”. A hetedik kezelésnél már arról számolhattam be Péternek, hogy milyen érdekes, hogy ahogy én egyre jobban érzem magam és változom, úgy változik velem együtt édesanyám is. Időnként váratlanul megölel és jóval kedvesebbnek, hálásabbnak tűnik. Így már az ápolása sem olyan nyomasztó teher. A nyolcadik kezelés után újra felvettem a kapcsolatot a régi barátnőkkel, akikkel kávézóba, kis kiruccanásokra járunk, és úgy éreztem újra van miért élnem. Időközben a kezelés hatására a nyugtatóból már sokkal kevesebbet szedtem, az orvosommal egyeztetve elkezdtük még jobban csökkenteni az adagot, mígnem végül teljesen el is tudtam hagyni. Ezúton szeretném megköszönni Péternek, és ennek a csodálatos módszernek, hogy újra tudok örülni az életnek.

A 46 éves férjem nagy focirajongó, és nem csak a tv előtt űzi ezt a sportot: hetente kétszer focizni jár a barátaival. Pár hete edzés közben "leragadt" a lába, és innentől elkezdett fájni a jobb térde. Mivel semmiféle csodakenőcstől nem javult, javasoltam neki a craniosacralis terápiát, ami egy barátnőmnél remekül bevált. Ő először hallani se akart róla, mivel mániákusan tart mindenféle "hókuszpókusztól", és álláspontja szerint aki nem orvos, az csak valami önjelölt kókler lehet, aki kizárólag a pénzre hajt. Miután az orvosi kezelés sem volt igazán eredményes, a gyógyszerektől pedig már a gyomra is kikészült, annyit elértem nála, hogy elolvassa Péter honlapját. Szerencsére az ő szakmai képesítései megnyugtatták és legyőzték legfőbb kételyeit, hogy amennyiben felkeresi őt, nem „sarlatánokhoz”, hanem megfelelően képzett szakember kezei közé kerül. Persze így is további heteket kellett várnunk, amíg rászánta magát, hogy bejelentkezzen, de akkor már sántítani is alig tudott a fájdalomtól. Az első kezelésre én is elkísértem. Érdekes volt végignézni, hogy morgolódva ment be, és derülten, bizakodva jött ki. A fájdalmai a következő napokban valamelyest csökkentek, és ez elég bizalmat adott neki Péter és a terápia iránt. Az állapota fokozatosan, kezelésről kezelésre javult, míg a negyedik után a térdfájdalom végleg megszűnt. Azóta a férjem nem morog, és újra lelkesen jár focizni. És én még azt se bánom, ha utána még megiszik egy sört a haverokkal. Mert azt mondta, hogy igazam volt, és azóta sokkal visszafogottabban nyilvánít véleményt az alternatív gyógymódokról. :) Köszönjük Péter!

Kisfiam Dani, egy szövődményekkel teli, veszélyeztetett terhességből született a 38. héten, 26 órás vajúdás után (vákuummal és könyökkel). Maga a szülés rémálom volt, és ezt valószínűleg Dani is így élte meg, legalábbis megkésett fejlődése, gyengébb idegrendszere erre utalt. Nagyon nyugtalanul aludt, éjszaka is sokat sírt, órákig kellett járkálni vele. Éber állapotban szinte alig evett, félálomban lehetett csak etetni. Csak ölben volt el, ahogy visszatettük a kiságyába ordított. Nyaki hypotóniáját 4 hónaposan vették észre. A mozgásfejlődése megkésett, nem fordult hasra, (ha a hasára tettük üvöltött), csak a bal kezét használta, nem emelte a fejét, a figyelmét tartósan nem kötötte le semmi. Teljesen elkeseredtünk, a neurológiától kezdve a Dévény-tornán át a konduktorig sok mindent kipróbáltunk (több-kevesebb eredménnyel), amikor Péterhez kerültünk craniosacralis kezelésre. Dani ekkor már 6 hónapos múlt. Jelenleg túl vagyunk 7 kezelésen és Dani állapota azóta sokat javult! A kezelések hatására hétről hétre tapasztalhattuk, hogy kisfiunk kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá válik, figyelme tartósabb. Már önállóan fordul hasra, hosszabb ideig eljátszik hason fekve, szemmel láthatóan már nem kényelmetlen és nem fájdalmas számára ez a pozitúra. A kezeit is elkezdte felváltva használni. Kicsit már enni is jobban eszik, bár ezen még van mit javítani. Nagyon hálásak vagyunk Péternek, hogy visszaadta számunkra a hitet, hogy Dani hamarosan ugyanolyan egészséges kisfiú lesz, akár a többiek.