FEDEZZE FEL AZ EGÉSZSÉGES ÉLET ÖRÖMÉT 
CRANIOSACRALIS TERÁPIÁVAL!

Másfél éve átestem egy influenzán, ekkor kezdődött el a zúgni a jobb fülem. Eleinte azt hittem a náthától van, de nem akart elmúlni. Bár nem erősödött, azt nem mondhatnám, hogy az állandó zúgás, sípolás nem zavart. Különösen este készített ki, amikor minden elcsendesedett, akkor szinte pánikszerű tüneteket okozott. Számos orvos, kivizsgálás és gyógyszer után már természetgyógyásznál is jártam, de az sem hozott javulást. Ekkor következett – egy kis internetes kutatás után- a craniosacralis terápia. Eleinte az ellazuláson kívül nem tapasztaltam változást, de a harmadik kezelés közben a fülzúgás pár percre lehalkult, amit már eredménynek tartottam, hiszen az elmúlt másfél évben ilyet még nem tapasztaltam. Akkor úgy gondoltam, hátha a szervezetem jelez, hogy adjak még esélyt a módszernek. Az ötödik kezelés után 2 napig napközben már nem is hallottam a zúgást, csak az esti csendben tért vissza valamivel halkabban a megszokottnál. A hetedik kezelés után – hála Péternek!- a fülzúgásom teljesen megszűnt. A kezelés „mellékhatásaként” azóta jobban is alszom, kipihentebb, és a feleségem szerint sokkal kiegyensúlyozottabb lettem.

Világéletemben aktív életet éltem és nagyon szerettem a tanítói munkámat, mely egyben a hivatásom volt, így a nyugdíjba vonulás ideje nagyon megviselt. Sajnos ezzel egyidejűleg 89 éves édesanyám is súlyos, ágyhoz kötött beteggé vált, akinek ápolását én vállaltam magamra. A gyerekeim már a maguk életét élték a fővárosban, a férjem pedig évekkel ezelőtt meghalt. Az ő elvesztésével kezdtem magamba fordulni, és depresszióssá válni, ám a fent említett körülmények miatt a helyzet egyre romlott. Édesanyám sajnos nem egy könnyű természet, akit a kiszolgáltatottság még keményebbé tett. Sokat ugráltatott, ridegen, szeretetlenül bánt velem. Úgy éreztem én mindent megteszek érte, amiért még egy "köszönöm"-öt se kapok. Voltak rossz és még rosszabb napjaim. Szedtem a nyugtatót, amire a férjem elvesztésekor szoktam rá, de ettől csak eltompultnak és levertnek éreztem magamat. Egyedül a kis unokám tudott mosolyra fakasztani, ha nagy ritkán látogatóba jött hozzám. A craniosacralis terápiáról a lányom olvasott, és ő fizetett be az első kezelésre. Amikor elmeséltem Péternek az előzményeket, már akkor sírva fakadtam, amitől kicsit máris oldódni kezdett bennem a feszültség. A kezelés nagyon kellemes és megnyugtató volt, ahogy Péter személyisége is. A végén valahogy könnyebbek éreztem magamat. A második kezelésnél már el is aludtam, és a végére ólmos fáradtságot éreztem a tagjaimban, mintha egész nap tornáztam volna. A változás lassú volt és fokozatos, de azt tudom, hogy a hatodik kezelésre (ami az unokám születésnapjára esett) már egész vidáman mentem el, egy, az eddigieknél sokkal jobb héttel a hátam mögött. Az unokám még meg is jegyezte, hogy „milyen jó mama, hogy mostanában ilyen sokat mosolyogsz”. A hetedik kezelésnél már arról számolhattam be Péternek, hogy milyen érdekes, hogy ahogy én egyre jobban érzem magam és változom, úgy változik velem együtt édesanyám is. Időnként váratlanul megölel és jóval kedvesebbnek, hálásabbnak tűnik. Így már az ápolása sem olyan nyomasztó teher. A nyolcadik kezelés után újra felvettem a kapcsolatot a régi barátnőkkel, akikkel kávézóba, kis kiruccanásokra járunk, és úgy éreztem újra van miért élnem. Időközben a kezelés hatására a nyugtatóból már sokkal kevesebbet szedtem, az orvosommal egyeztetve elkezdtük még jobban csökkenteni az adagot, mígnem végül teljesen el is tudtam hagyni. Ezúton szeretném megköszönni Péternek, és ennek a csodálatos módszernek, hogy újra tudok örülni az életnek.

Pénzügyi vezetőként dolgozom a versenyszférában, és talán nem titok, hogy az effajta munka fokozott felelősséggel és stresszel jár. Így természetesen én is rendkívül stresszes és feszült voltam, képtelen voltam ellazulni, kikapcsolni, normális életet élni. Még akkor sem tudtam lazítani, ha pár napra elutaztam a barátnőmmel wellnessezni vagy pihenni. Esténként nehezen aludtam el, mert az agyam már a következő napi feladatokon kattogott, vagy ha el is aludtam, hajnalban felébredtem és csak forgolódtam álmatlanul. Hogy minden kerek legyen mindehhez magas vérnyomás, gyomorégés és állandó ingerlékenység is társult. A craniosacralis terápiára barátnőm zavart el, mintegy ultimátumként. Vagy változtatok az életemen, vagy külön folytatjuk, mert ő nem akar egy "munkaalkoholista" emberrel élni. Persze nem igazán hittem a dologban, de mivel korábban már számtalan módszert kipróbáltam és vagyonokat költöttem egyéb kezelésekre- na meg szerettem volna megtartani a barátnőmet- beadtam a derekamat. Összesen öt kezelésen vettem részt Péternél, és az állapotom folyamatosan és látványosan javult, a stressz tünetei kezelésről kezelésre mérséklődtek, egyre kipihentebb, energikusabb és kiegyensúlyozottabb lettem. Bátran kijelenthetem, hogy ez volt a legjobb befektetés, amit az egészségemmel kapcsolatosan meghozhattam. Ajánlom minden sorstársamnak – gondolom vagyunk néhányan - akik szeretnének leszámolni a stressz ideg-és lélekölő hatásával. Manapság már nem visel meg igazán semmi, sokkal könnyedebben veszem a kihívásokat, újra élvezem a munkámat és a szabadidőmet. Remekül alszom, a vérnyomásom normalizálódott és a gyomorégésnek is búcsút inthettem. A többiről pedig kérdezzék meg a barátnőmet! :) Köszönöm Péter!

Szandra lányom 5 éves. Gyakori dührohamai voltak, amelyektől már két éve szenvedett. Ő is, mi is. Minden előzetes jel nélkül naponta többször is földhöz vágta magát, a falat és az ajtót rugdosta, társaival és velünk is agresszív volt. Éjszakánként a fogait csikorgatta, napközben 1-2 percen túl képtelen volt egyvalamire koncentrálni. Makacssága nem ismert határt, a mi és a nevelői kéréseit csak akkor vette figyelembe, ha az megegyezett az ő elképzeléseivel. 3 éves testvérével sem jött ki, vagy piszkálta, bántotta, vagy tudomást se vett róla. Rendezett családi körülmények között élünk, nem érte semmi olyan trauma, ami oka lehetett volna ennek a viselkedésnek. A kezelésre csak úgy tudtuk elvinni Szandrát - egy órás hiszti után-, hogy beígértünk neki egy - a reklámokból kiszemelt- játékot. Amíg az első kezelést megelőzően mindent átbeszéltünk, folyamatosan puffogott, elutasító volt. Az ágyra is csak úgy volt hajlandó felmászni, hogy apa és anya is odaült mellé és fogtuk a kezét. A kezelés kezdetekor a morgolódás azonnal megszűnt, Szandra mosolyogni kezdett és nagyon gyorsan elaludt. Legnagyobb döbbenetünkre végigaludta az egész kezelést. A kezelés végén folyamatosan bújt hozzám, amire örömömben könnyezni kezdtem, hisz a gyengéd fizikai kontaktust önszántából már nagyon régen nem kezdeményezte, viszonozta (sőt kifejezetten kitért előle). A második kezelés után pár nappal az óvodában jelezték, hogy beszélni szeretnének velem. Automatikusan görcsbe rándult a gyomrom, de legnagyobb megdöbbenésére az óvónők dicsérni kezdték Szandrát, és arról faggatták, milyen módszerrel sikerült szinte az egyik pillanatról a másikra ilyen mértékű változást elérnünk a viselkedésében. Az ötödik kezelés után a dührohamok teljesen megszűntek, ovistársai egyre szívesebben kezdeményeztek játékot Szandrával. További meglepetésünkre itthon az öccsével is barátságossá vált, akár egy órán keresztül is gyönyörűen eljátszott vele. A dührohamokkal együtt szűnt meg a fogcsikorgatás is, ma már csak emlék... Szandra megszerette a rajzolást is, holott egy ilyen elmélyülést igénylő tevékenység korábban elképzelhetetlen lett volna tőle. Ma már egyre szebben, a korához képest kifejezetten ügyesen rajzol. Könnyedén koncentrál a játékokra és bármire, amire szükséges. A harmónia mind Szandra lelkében, mind a családban helyreállt. Hálásan köszönjük!

A 46 éves férjem nagy focirajongó, és nem csak a tv előtt űzi ezt a sportot: hetente kétszer focizni jár a barátaival. Pár hete edzés közben "leragadt" a lába, és innentől elkezdett fájni a jobb térde. Mivel semmiféle csodakenőcstől nem javult, javasoltam neki a craniosacralis terápiát, ami egy barátnőmnél remekül bevált. Ő először hallani se akart róla, mivel mániákusan tart mindenféle "hókuszpókusztól", és álláspontja szerint aki nem orvos, az csak valami önjelölt kókler lehet, aki kizárólag a pénzre hajt. Miután az orvosi kezelés sem volt igazán eredményes, a gyógyszerektől pedig már a gyomra is kikészült, annyit elértem nála, hogy elolvassa Péter honlapját. Szerencsére az ő szakmai képesítései megnyugtatták és legyőzték legfőbb kételyeit, hogy amennyiben felkeresi őt, nem „sarlatánokhoz”, hanem megfelelően képzett szakember kezei közé kerül. Persze így is további heteket kellett várnunk, amíg rászánta magát, hogy bejelentkezzen, de akkor már sántítani is alig tudott a fájdalomtól. Az első kezelésre én is elkísértem. Érdekes volt végignézni, hogy morgolódva ment be, és derülten, bizakodva jött ki. A fájdalmai a következő napokban valamelyest csökkentek, és ez elég bizalmat adott neki Péter és a terápia iránt. Az állapota fokozatosan, kezelésről kezelésre javult, míg a negyedik után a térdfájdalom végleg megszűnt. Azóta a férjem nem morog, és újra lelkesen jár focizni. És én még azt se bánom, ha utána még megiszik egy sört a haverokkal. Mert azt mondta, hogy igazam volt, és azóta sokkal visszafogottabban nyilvánít véleményt az alternatív gyógymódokról. :) Köszönjük Péter!

Kedves Péter, ez eszméletlen élmény volt! Néhány azonnali, látványos tapasztalattal: Ballagtam lefelé a Tartsay utcán, és feltűnt, hogy nem fáj a derekam ... azután a tömött villamoson sem akartam összeroskadni, hanem szépen elálldogáltam a Széll Kálmán térig. Ezek mind olyan dolgok, amik tegnap még utópiaszámba mentek volna! :-) Most persze minden porcikámban izomlázam van, de mindig is így szoktam - úgy értem, mindig is szerettem feszegetni a (fizikai) határaimat. Is. :D Értem, hogy mi történik, és nagyon örülök, hogy idetaláltam!

Egy évvel ezelőtt a férjemmel a Balatonra tartva önhibánkon kívül karamboloztunk. Ő szerencsére kisebb sérülésekkel megúszta, én azonban az anyósülésen ülve ún. ostorcsapásos sérülést szenvedtem el, amelynél a fej erőteljesen hátra, majd előrevágódik. Ekkor kezdődött nálam az állandó fej- és nyakfájdalom. Emellé a bordakosárnál jobb oldalt minden egyes levegővételnél szúrást éreztem. A testi tünetek mellett a lelkiállapotom is nyomott volt, szorongások kínoztak, közel éreztem magamat a depresszióhoz. Az orvosok szerint minden rendben volt nálam, a vizsgálati eredmények már nem mutattak ki semmit, elméletileg már mindennek regenerálódnia kellett volna. Ám én ezt nem így éreztem. A tünetek miatt nagyon rosszul aludtam, állandóan fáradt voltam, a közérzetem pocsék volt. Az interneten kutatva találtam Péterre és azonnal bejelentkeztem egy craniosacralis kezelésre. Már az első kezelés után úgy éreztem, mintha a gerincem megnyúlt volna és 5 cm-el magasabb lennék. A bordakosarat eddig szorító "szíjjak" is sokat engedtek, a lélegzetvétel is könnyebbé és kevésbé fájdalmassá vált. A második kezelés után már két éjszakát is teljesen végig tudtam aludni, amire a baleset óta nem volt példa. A negyedik kezelés után nagymértékben csökkent a nyakmerevség is, és nyomtalanul eltűnt a fejfájás. A szorongás és állandó rosszkedv helyébe optimizmus, bizakodás és derű lépett. A hatodik kezelés után a testi és lelki tünetek teljesen megszűntek, és akkor már azt is éreztem, hogy a balesetet okozó autó sofőrje iránt érzett haragomat is el tudtam engedni. Újra egészségesnek, boldognak érzem magam. Köszönöm Nektek Péter és craniosacralis terápia!

Ápolónőként dolgozom, így munka közben nem igen van időm leülni. Nem csoda, hogy a sok állástól és szaladgálástól folyamatosan dagadt, feszített, fájt a lábszáram. De akkor se akart múlni, amikor hazaérve végre pihentettem, felpolcoltam, sőt éjszaka is gyakran felébredtem rá. Bár vannak visszereim is, ezek nem olyan vészesek, hogy ilyen mértékű fájdalmat indokoltak volna, és a vizsgálatok sem mutattak ki semmi rendelleneset. Szerencsére a trombózist kizárták- viszont a fájdalom maradt. A craniosacralis terápiáról egy barátnőmtől hallottam, és eleinte elég szkeptikusan álltam hozzá. Mivel egész nap orvosok közt vagyok, nem hiszek a kuruzslásban, de a barátnőm annyira győzködött, hogy neki mennyit segített, én meg orvosilag nem kaptam használható segítséget, így végül beadtam a derekam. Számomra egészen hihetetlen volt, hogy már az első kezelésen, a kezelés közben is érezhetően csökkent az az elviselhetetlen feszülés a lábamban. A második kezelés után azt tapasztaltam, hogy a munka sokkal kevésbé fáraszt ki, sőt, volt egy teljes délelőtt is, amikor abszolút nem éreztem, hogy feszítenének a lábszáraim, pedig erre évek óta nem volt példa. A negyedik kezelés után a lábszárfájdalom a töredékére csökkent, és határtalan örömömre, volt, hogy napokig elő se jött. Az ötödik kezelés után már csak túlórázás után jelentkezett enyhe fájdalom, amikor 10-12 órát voltam folyamatosan talpon, de ezzel már életem végéig is kiegyeztem volna. Viszont a hatodik kezelés után a tünetek teljesen meg is szűntek. Kimondhatatlanul hálás vagyok Péternek, hogy újra fájdalom nélkül élhetem a mindennapjaimat!

11 éve küzdöttem migrénes fejfájással. Eleinte csak "fájdogált", aztán jöttek a rohamok amikor már megmozdítani sem tudtam a fejem, mert abban a pillanatban hányinger és elég sokszor hányás jelentkezett. Arról nem is beszélve, hogy sötét szobában, csendben tudtam csak "elviselni" a fájdalmat. Hiába a sok fájdalomcsillapító, időnként meg sem éreztem, hogy bevettem a gyógyszert.  Elhatároztam, hogy kivizsgáltatom magam egy szakemberrel. Megtörtént minden vizsgálat, minden negatív eredménnyel, azt mondták örököltem - édesanyám szintén migrénes volt - fájdalomcsillapítót írtak fel, ami szintén nem szüntette meg a rohamokat. Megpróbáltam egy természetes alapanyagú gyógyszert. Körülbelül 3 hónapig szedtem, valóban tünetmentes voltam 1-2 hétig, de amikor nagyobb fronthatások értek, ismét ágynak dőltem.  Amikor megláttam a craniosacralis terápiát az interneten, először tovább lapoztam az oldalon, majd nem hagyott békén a gondolat, hogy nézzem meg. Rákattintottam és előttem volt a megoldás a problémára. Eleinte szkeptikus voltam mert már egyszer ráfaragtam egy természetes gyógymóddal. Többször elolvastam az elejétől a végéig az oldalt és úgy gondoltam meg kell próbálnom minden lehetséges alternatívát. Majd felhívtam Pétert, akivel megbeszéltünk egy időpontot, hogy mikor kezdhetjük a terápiát.  Laikusként mentem el az első kezelésre, azt sem tudtam mi vár rám, de már minden mindegy alapon belevágtam, mert nagyon szerettem volna megszabadulni a migréntől. Az első kezelés előtt Péter alaposan kikérdezett mindenről, amikor vége lett a kezelésnek, teljesen más lett a közérzetem. A negyedik kezelés után rádöbbentem, hogy nem fájt a fejem már több hete.  Ehhez kitartás, türelem, nagyon sok folyadék és persze Péter kellett, akinek ezúton is köszönöm, hogy segített megszabadulni 11 évnyi kínlódástól és a fájdalomcsillapítók tömegétől.

Azt szokták mondani, hogy három a magyar igazság. Mennyire igazuk van! A mai volt a harmadik alkalom Péterrel, és ez nagy változást hozott! Az előző alkalmak is hoztak érezhető változásokat (kezdve az izomlázzal...), de minden eltörpül a mai tapasztalataim mellett. Szédítő volt! Szó szerint... :D De csak azért, mert annyi teher szakadt le rólam. Hazafelé menet egy megújult világot nézegettem magam körül, arról nem is beszélve, hogy sokkal könnyebben álltam fel a buszon is, mint hónapok óta bármikor. Önnek, aki ezt olvassa, van két jó tanácsom: 1. Ne halogassa a döntést, ha már rátalált erre az oldalra! A fizikai problémák, sajnos, nem fognak maguktól rendbejönni (sajnos, saját tapasztalat...). 2. Lehet, hogy első alkalommal még nem fog radikális javulást tapasztalni... Ne adja fel, tartson ki!