FEDEZZE FEL AZ EGÉSZSÉGES ÉLET ÖRÖMÉT 
CRANIOSACRALIS TERÁPIÁVAL!

2014. januárjában a jobb kezem középső ujját megműtötték ínhüvelygyulladás miatt kialakult pattanó ujj problémával. A kézsebész orvosom azzal búcsúzott tőlem, hogy nem ez volt az utolsó ujjműtétem, mert reumás a kezem.  A műtét után az ujjamat csak masszírozással tudtam kiegyenesíteni, ami csak rövid ideig tartott. Néhány hónap múlva valóban jelentkezett ízületi fájdalom a jobb kéz kicsi ujjánál is. Mivel jobbkezes vagyok, a két beteg ujj elég nagy akadályt és fájdalmat okozott a mindennapi munkavégzésben (írás, főzés, takarítás, stb.).  Nem szerettem volna újra műtétet és nem adtam fel a gyógyulás reményét. Néhány évvel ezelőtt a tévében láttam egy beszélgetést Gábriel Orsolyával. Nagyon szimpatikusnak találtam a craniosacralis terápiát. Az Ő honlapján találtam rá Péterre. Már a harmadik kezelés után – nagyon boldogan – teljesen kiegyenesedett ujjakkal helyeztem a kezemet Péter elé az asztalra. Az ötödik kezelés után már a fájdalom is megszűnt. Péternek és a terápiának köszönhetem, hogy a kezemet "visszakaptam" és fájdalom nélkül használhatom.  Emésztő szervrendszeri problémám (szinte állandó puffadás) is megszűnt a kezelések hatására. A terápia mellett táplálkozási tanácsot is kaptam. Ma már sokkal jobb a közérzetem. A kezelés számomra jó, kellemes érzés volt. Az idő minden alkalommal gyorsan elszállt. Hálásan köszönöm a munkáját!

Kisfiam Dani, egy szövődményekkel teli, veszélyeztetett terhességből született a 38. héten, 26 órás vajúdás után (vákuummal és könyökkel). Maga a szülés rémálom volt, és ezt valószínűleg Dani is így élte meg, legalábbis megkésett fejlődése, gyengébb idegrendszere erre utalt. Nagyon nyugtalanul aludt, éjszaka is sokat sírt, órákig kellett járkálni vele. Éber állapotban szinte alig evett, félálomban lehetett csak etetni. Csak ölben volt el, ahogy visszatettük a kiságyába ordított. Nyaki hypotóniáját 4 hónaposan vették észre. A mozgásfejlődése megkésett, nem fordult hasra, (ha a hasára tettük üvöltött), csak a bal kezét használta, nem emelte a fejét, a figyelmét tartósan nem kötötte le semmi. Teljesen elkeseredtünk, a neurológiától kezdve a Dévény-tornán át a konduktorig sok mindent kipróbáltunk (több-kevesebb eredménnyel), amikor Péterhez kerültünk craniosacralis kezelésre. Dani ekkor már 6 hónapos múlt. Jelenleg túl vagyunk 7 kezelésen és Dani állapota azóta sokat javult! A kezelések hatására hétről hétre tapasztalhattuk, hogy kisfiunk kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá válik, figyelme tartósabb. Már önállóan fordul hasra, hosszabb ideig eljátszik hason fekve, szemmel láthatóan már nem kényelmetlen és nem fájdalmas számára ez a pozitúra. A kezeit is elkezdte felváltva használni. Kicsit már enni is jobban eszik, bár ezen még van mit javítani. Nagyon hálásak vagyunk Péternek, hogy visszaadta számunkra a hitet, hogy Dani hamarosan ugyanolyan egészséges kisfiú lesz, akár a többiek.

Két éven keresztül egyre erősödő vállfájással kínlódtam. A jobb karomat alig tudtam használni. 2012 decemberében már naponta kellett fájdalomcsillapítót bevennem, pedig amennyire lehetett tűrtem, mivel nagyon ritkán szedek gyógyszert. Az éjszakáim is úgy teltek, hogy lefekvéskor be kellett „igazítanom” a karomat, hogy ne fájjon. Ismerősöm ajánlotta a terápiát és Pétert. Bár az ilyen jellegű orvoslásban nem hittem, de a fájdalom arra késztetett, hogy ki kell próbálnom: veszíteni valóm nincs. Szkeptikusan kezdtem a kezelésekre járni. A javasolt 7 naponta történő kezelést egymás után 10 alkalommal vettem igénybe. Kb. a 3. után éreztem az enyhe javulást, de a teljes közérzetem is egyre jobb lett. Eljutottam oda, hogy alig vártam, hogy mehessek. Az eredmény: 2013 februárja óta nem szedek fájdalomcsillapítót, illetve semmilyen gyógyszert. Idén nyáron boldogan nyújtóztam a meggyfánk magas ágai felé, és szedtem a meggyet. Jól alszom, mindegy, milyen „pózban” fekszem. Azóta is voltam kezelésen, mert hiányzott az ellazulás, a feltöltődés, a „varázslat”. És továbbra is fogok járni Péterhez, még ha nem is lesz probléma az egészségemmel, mert újjászületek.  Egy nagyon fontos tanácsom van azok számára, akik egészségügyi problémáik miatt fordulnak ehhez a gyógymódhoz: kitartás! A betegségek általában nem hirtelen törnek ránk, biztos, hogy eltelik rövidebb-hosszabb idő, mire rátalálunk a helyes gyógymódra. Éppen ezért ne várjuk azt a lehetetlen csodát, hogy a bajunk egyik pillanatról a másikra elmúlik. A gyógyuláshoz, a regenerálódáshoz türelem és kitartás kell! De nem utolsó sorban egy olyan ember, mint Péter!

48 éves férjem az év elején elkezdett szédülni. A járása bizonytalanná vált, a lépcsőn kapaszkodva mert csak közlekedni, és autót vezetni sem tudott. Nagyon megijedtünk, így vizsgálat vizsgálatot követett, de szerencsére semmi eltérést nem találtak nála. Sajnos az okot se, amitől a szédülés fennállt. Aztán a kórházban egy nagyon kedves doktornő ajánlotta nekünk a craniosacralis terápiát és Pétert, mivel több betegével pozitív tapasztalatai voltak a módszer hatékonyságával kapcsolatban. Az első kezelésre én kísértem el, mert addigra a férjem egyedül már az utcára is félve ment ki. Már a legelső alkalommal is javulás mutatkozott, így bizakodva folytattuk a terápiát. Mindössze hét alkalom kellett, hogy a tünetek teljesen megszűnjenek: a szédülés, ahogy jött, úgy tűnt el nyom nélkül. Az utolsó kezelésre a férjem már egyedül, autóval – és mondanom sem kell, hogy nagyon boldogan – érkezett. Köszönjük Péter!

Azt szokták mondani, hogy három a magyar igazság. Mennyire igazuk van! A mai volt a harmadik alkalom Péterrel, és ez nagy változást hozott! Az előző alkalmak is hoztak érezhető változásokat (kezdve az izomlázzal...), de minden eltörpül a mai tapasztalataim mellett. Szédítő volt! Szó szerint... :D De csak azért, mert annyi teher szakadt le rólam. Hazafelé menet egy megújult világot nézegettem magam körül, arról nem is beszélve, hogy sokkal könnyebben álltam fel a buszon is, mint hónapok óta bármikor. Önnek, aki ezt olvassa, van két jó tanácsom: 1. Ne halogassa a döntést, ha már rátalált erre az oldalra! A fizikai problémák, sajnos, nem fognak maguktól rendbejönni (sajnos, saját tapasztalat...). 2. Lehet, hogy első alkalommal még nem fog radikális javulást tapasztalni... Ne adja fel, tartson ki!

Most 9 éves kisfiam 1 éves kora óta tejérzékeny. Az eltelt évek során szereztem annyi tapasztalatot, hogy nem okozott gondot az, hogy a különböző tejtermékeket milyen egyéb alternatív módon tudom helyettesíteni. De nagyon rossz volt látni, hogy milyen nehezen éli meg azt, hogy ő "más", mint a többiek, főleg az osztálytársai között. Éves rendszerességgel jártunk kontrollra a kórházba, de azon kívül, hogy a terheléses vizsgálatokat elvégezték- igazából a bőrpróbánál soha nem jutottunk tovább -semmi nem történt, úgy tűnt, nem fogja magától "kinőni". Ezért próbáltam valami egyéb megoldást keresni, és ekkor ajánlották nekem Pétert. Kíváncsian vártuk a kezelések eredményeit, annál is inkább, mivel Péternek sem volt még korábban tejallergiás "gyereke". Kb. a 3-4. kezelés után már nem okozott gondot a SAJT, ezt követően szinte minden alkalom után kipróbáltunk valami újdonságot a tejtermékek közül. Jött a JOGHURT, a TÚRÓ, és nem kellett folyamatosan a boltban vásárolt élelmiszerek összetevőit böngésznem. És idén tavasszal a kórházban gyógyultnak nyilvánították, semmilyen tejes dolog elfogyasztása nem okoz már problémát. A sikeren fellelkesülve, a másik gyermekem, aki néhány éve laktózérzékeny lett, és a tejes ételeket a Lactase nevű tabletta szedésével párhuzamosan tudta csak megenni, kb. az 5. kezelés után már szintén teljesen jól van. Mindketten járnak Péterhez továbbra is, akinek nagyon hálásak vagyunk a kedvességéért, odafigyeléséért, és hogy velünk együtt örült minden apró előrelépés után. Köszönjük!!!!

Kislányom, Liza 5,5 éves, másfél évvel ezelőtt kezdett el dadogni. Akkor váltunk el az édesapjával és akkoriban kezdte el az új óvodát is. Mivel tudtuk, hogy érzelmileg ez egy igen megterhelő időszak lehet számára rendszeresen jártunk vele pszichológushoz, illetve a beszédhiba miatt logopédushoz is, de sajnos semmi jelentős változás nem történt. A dadogás mellett Liza zárkózottá is vált, nem szívesen beszélt senkivel, jól láthatóan zavarta a dadogás. Feszült lett, társaival agresszív, gyakran törtek ki rajta dührohamok, alig ismertünk rá. Mindemellett éjszakánként a fogát is csikorgatta. Végső elkeseredésemben kerestem fel vele Pétert. Liza az első kezelésen csak úgy volt hajlandó felfeküdni a kezelőágyra, hogy én is odaültem mellé, és közben könyvből meséltem neki. A második kezelés után Liza néha már nem dadogva kezdte a mondatokat. A harmadik kezelés után otthon naponta kérdezgette mikor jöhet már megint a "Peti bácsihoz". A negyedik kezelés után már az óvónők is örömmel újságolták, hogy Liza nyitottabb lett, többet játszik a társaival és kevesebbet dühöng, sokkal felszabadultabb és jóval kevesebbet dadog. Én magam is boldogan tapasztaltam, hogy Liza jelentősen kevesebbet dadog, és mivel a dadogás miatti szorongás is múlóban volt, Liza zárkózottsága is oldódni kezdett, többet és felszabadultabban beszélt. Elmúltak nála a dührohamok is, mindemellett a rajzkészsége és a mozgása is rohamos fejlődésnek indult. Nem utolsó sorban megszűntek az éjszakai fogcsikorgatások is. Hihetetlennek tűnik, de hat kezelés után a másfél éve tartó dadogás teljesen megszűnt! Lizát mintha kicserélték volna, újra vidám, kiegyensúlyozott, csacsogós kislány. Én pedig egy végtelenül hálás, boldog anyuka vagyok. Köszönöm!

Pétert és a craniosacralis terápiát négy éve ismertem meg, amikor gerincsérvvel és erős derékfájdalommal kerültem hozzá. Akkor már dolgozni se tudtam a fájdalomtól, a gyógyszerek és a gyógytorna se hoztak látványos javulást, viszont a műtétet mindenképp szerettem volna elkerülni. Én is alig hittem el, de összesen három kezelésre volt szükség és a tüneteim elmúltak, és később se tértek vissza. Akkoriban nem igazán sportoltam, most azonban úgy alakult az életem, hogy 53 éves fejjel belevágtam a futásba. Valószínűleg túl nagy intenzitással vetettem bele magamat a sportos életformába, ráadásul nem is szabályszerűen (a bemelegítések és nyújtások rendre elmaradtak), így azt vettem észre, hogy újra érzem a derekamat. Emellett megterhelő fizikai munkát is végeztem, így nem csoda, hogy a fájdalom egyre erősebbé vált. Mire Péterhez eljutottam a derekam teljesen beállt és mozogni is alig tudtam. Nos, a cranio ismét segített! Már az első kezelés után nagymértékben csökkent a fájdalom. A negyedik kezelés után pedig ismét a régi voltam, azzal az újonnan nyert tapasztalattal, hogy a sport mellett a nyújtásra is oda kell figyelni!

Ha ilyen lesz a mennyország, mint amilyen ez a kezelés volt, akkor az nagyon jó lesz!

Kislányunk tartása 6-7 éves korára asszimetrikussá vált. Ezt már az óvodában is kiszűrték, és gyógytornát javasoltak neki. Petra nem igazán szeretett gyógytornára járni, és mi sem tapasztaltunk javulást, ellenben ahogy iskolába ment, a sok ülés még rontott is a helyzeten. Amikor elvittük Péterhez a jobb lapockája már látványosan feljebb volt, mint a bal, és már hátfájásról is panaszkodott. A gyógytornával ellenben a craniosacralis kezeléseket nagyon szerette és várta Petra, ilyenkor napokra észrevehetően kiegyensúlyozottabbá vált, a fájdalmai elmúltak és jobban is aludt. Az ötödik kezelés után az asszimetrikus tartás és a hátfájások is megszűntek, és az esti tusolás közben a legnagyobb örömmel tapasztalhattuk, hogy a lapockák is szemmel láthatóan ugyanazon magasságba kerültek. Mindannyian nagyon megnyugodtunk, és azóta tudjuk, hova kell fordulni, ha valami makacs probléma akadna az egészségünkkel.