Evészavarok

Bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy modern társadalmunk karcsúságkultusza generálta, a tünetek alapján már a korábbi századokban is tetten érhető volt csak éppen más névvel illeték. Ebben szenvedtek a kora középkor éhező szentjei, Lord Byron, Freud lánya, Anna Freud vagy Erzsébet királynő (Sissi) is. Anorexia tehát mindig is létezett, hisz ez esetben nem csupán testkép-de komoly pszichés zavarról is beszélünk. 
Ám abban, hogy korunkban egyre elterjedtebb, a divat, a média és a reklámok szerepe sajnos vitathatatlan.

Az anorexiás tünetek leggyakrabban a serdülőkorral jelentkeznek (13-18 éves korban) és előfordulása tízszer gyakoribb a nők esetében. A betegség sokszor egészen „ártatlan” fogyókúrával indul, a fiatal lányok csak pár kilótól szeretnének megszabadulni, de aztán "belelendülnek" és nincs megállás. A betegek rettegnek az elhízástól, holott az esetek többségében teljesen normális testalkatúak. Bár alig esznek, egész életük az evés körül forog: szigorú diétával, kalóriaszámlálgatással, koplalással, hashajtással és vízhajtással, valamint túlhajszolt testedzéssel próbálnak megszabadulni a kilóktól, míg testsúlyuknak 25–30 százalékát is elveszítik. 

Az anorexiának számos testi következménye van, ilyen a menstruáció elmaradása, a csontritkulás, a vérnyomás- és a pulzuscsökkenés, a pajzsmirigy működésének a csökkenése, az idegrendszeri károsodások, száraz bőr, töredezett haj és köröm, valamint a szívritmuszavarok. A kórosan legyengült, sok sót vesztett szervezet az esetek 8-9 százalékában végül felmondja szolgálatot.

HOGYAN ISMERHETJÜK FEL AZ ANOREXIÁS BETEGET?

A kóros soványság a legszembetűnőbb tünet, de jobb, ha már kezdeti stádiumban felfigyelünk a többire, hisz előbb segítséget nyújthatunk.
Az anorexiások általában a precíz, fegyelmezett, maximalista emberek közül kerülnek ki, akik igyekeznek önmagukat erős kontroll alatt tartani. Onnantól, hogy figyelmük középpontjába a testsúlyuk kerül, mindent ennek rendelnek alá. A hízástól való félelem miatt egyre csökkentik a bevitt kalóriákat. Állandóan az étkezésre összpontosítanak, diétás recepteket, kalóriatáblázatokat böngésznek. Mások számára gondosan elkészítik az ételeket, ám ők kihúzzák magukat az evés alól.

A társasági eseményekről is elmaradoznak (hiszen ott enni kell), visszahúzódnak, magukba fordulnak.
A folyamatos éhezés miatt fokozottan ingerlékennyé válnak, a hangulatuk nyomottá válik, érdeklődésük beszűkül. 
A testi leépülést gyakran kíséri depresszió, hangulati labilitás, erős szorongásos tünetek.

Az anorexiásoknak szinte soha nincs betegségtudatuk, tagadják, hogy bármi bajuk lenne és elutasítják a segítséget. Épp ezért talán első lépés megtétele a legnehezebb, beláttatni velük, hogy valami nincs rendben velük.

A craniosacralis terápia nagy hatékonysággal segíthet az étkezési zavarok leküzdésében is.

Mi jellemzi az anorexiás betegeket?

Az ilyen emberek általában nagyon intelligensek, nagyfokú pedánsság, precizitás, kíméletlen maximalizmus jellemzi őket, önmaguk számára magas mércét állítanak fel.
Ugyanakkor a felszín alatt gyakran nagyon bizonytalan személyiség rejtőzik, kicsi az önbecsüléssel, különböző fóbiákkal, és kényszeres, rögeszmés gondolkodással, viselkedészavarokkal. 
A háttérben szerepelhet a feszült családi légkör, az erős szülői kontroll, a női szereppel való konfliktus, a beteggel szembeni túlzott elvárások, a felnövekedéstől való félelem.
Ezek feltárása minden esetben szakember faladata.

A craniosacralis terápia, azáltal, hogy oldja a fizikai és az érzelmi blokkokat, az étkezési zavarok esetén is beindítja a szervezet természetes öngyógyító folyamatait, megteremtve a gyógyuláshoz szükséges testi-lelki harmóniát.

A FALÁS, MINT SZORONGÁSOLDÁS

A bulimia nervosát 1979-ben fogadták el, mint önálló, pszichoszomatikus betegséget. Gyakorisága szerint 100-ból egy embert érint élete folyamán, és az esetek zömében nőket. Az anorexia nervosától eltérően, - amely inkább a tizenévesek betegsége- a bulimia inkább a huszonév feletti korosztályt érinti.

Milyen tünetei vannak a betegségnek:

1. Visszatérő, kontrollálatlan falási rohamok, nagy mennyiségű étel elfogyasztásával.
2. Az evésrohamokat bűntudat, önvád és fokozott szorongás követi, noha magának a falásrohamnak is szorongásoldó célja van.
3. A szorongás csökkentése és a hízás elkerülése érdekben rendszeres önhánytatás (ill. hashajtózás, beöntés) a kompenzáció.

Megnehezíti a probléma felismerését, hogy a betegeket a súlyuk alapján nehéz felismerni.

Árulkodó jelek:
1. A fogakat szétmaró gyomorsav következtében kopott fogzománc
2. A nyelőcső gyulladt nyálkahártyája
3. Esetlegesen rekedtség
4. A kezeken felfedezhető ún. Russel-jel (a kézfejen lévő apró sérülések, hegek, melyet a hányás során a metszőfogak okoznak)

MI VAN A FALÁSROHAMOK MÖGÖTT?

A bulimia következményei általában kevésbé súlyosak, mint az anorexiáé. A hányás és a hashajtás kiszáradást, a szervezet kémiai egyensúlyának, valamint az anyagcserének a felborulását eredményezheti. 
A fogzománc kopása következtében tönkremehetnek a fogak. Gyakori a csontritkulás is, melynek hátterében a csökkent ösztrogén-, kalcium-, foszfor- és D-vitaminszint áll,

A bulimia hátterében nem csak az ideális test iránti vágy áll, mindig fellelhető valamilyen személyiségzavar. 
Pszichológiai kutatások szerint a falási rohamoktól szenvedő fiatal tulajdonképpen a lelkében érzett ürességet próbálja étellel megtölteni. A betegség elindítója általában az unalom, magány, harag, depresszió, szorongás.
Ezen tünetek mögött számtalan ok állhat: önértékelési zavar, gyermekkorban elszenvedett traumák, szexuális abúzus, túlzott szigor a családban, uralkodó típusú szülők, magas elvárások, erős családi kontroll, kevés individuális szabadság, negatív érzelmek kötelező elfojtása, szeretethiány, magány.

A bulimia kezelése mindenképpen szakember segítségét igényli, ám a craniosacralis terápia is sokat segíthet a gyógyuláshoz szükséges testi-lelki harmónia megteremtésében.

AZ EGÉSZSÉG BÖRTÖNÉBEN: AZ ORTHOREXIA

Se szeri, se száma a legkülönbözőbb új típusú diétáknak, reform táplálkozási módoknak. Paleolit diéta, ketogén diéta, Atkins-diéta, GI diéta, gluténmentes diéta, makrobiotika, candida diéta, vércsoport diéta és még sorolhatnánk.

Azonban egyre gyakrabban fordul elő, hogy az egészséges és tudatos táplálkozás iránt érzett elkötelezettségünk eluralkodik az életünkön és ez esetben is ugyanúgy az étkezés rabjaivá válunk, mint a bulimia és az anorexia esetén.

Az orthorexia nervosa egy még kevésbé ismert, ám egyre terjedő kórkép: amikor a beteg az egészséges táplálkozás megszállottjává válik. Ezt a táplálkozási zavart 1996-ban írták le először.
Ennél ez evészavarnál a hangsúly nem a táplálék mennyiségére, hanem a minőségére helyeződik át.

A betegségben szenvedők kizárólag- az ő szempontjaik és szigorú szabályaik szerint- egészségesnek számító ételeket fogyasztanak, a számukra egészségtelennek tartott ételeket pedig mereven elutasítják.
A beteg ideje, energiája és gondolatai nagy részét az köti le, hogy tudatosan megtervezi az étkezéseket, beszerzi és megfelelően elkészíti az ételeket és étkezik.

MI JELLEMZI AZ ORTHOREXIÁS BETEGEKET?

- Egészséges ételek kényszeres fogyasztása
- Szigorú, merev, áthághatatlan táplálkozási szabályok
- Ezek megszegése miatti erős lelkiismeret-furdalás és bűntudat
- A diéta idővel egyre szigorodik, és egyre több ételkerül elutasításra
- Az „egészségtelen”ételek okozta betegségektől való félelem, szorongás, fóbiák
- Elszigetelődés, bezárkózás, beszűkült kapcsolatok, társasági események és közös étkezések kerülése
- Gondolataik kényszeresen az étkezés körül járnak (egészséges ételek beszerzése, elkészítése)
- Az adott táplálkozási irányzattal kapcsolatos téma megszállott tanulmányozása (internetes közösségek, könyvek, fórumok, stb.)
- Felsőbbrendűségi érzés másokkal szemben, akik nem így étkeznek

MI ÁLL AZ ORTHOREXIA MÖGÖTT?

Az orthorexia hátterében általában nem (csak) az áhított ideális súly vagy tökéletes test áll, hanem valamely krónikus betegségtől való megszabadulás vágya, vagy a táplálékok okozta betegségektől való félelem.
Azért, hogy meggyógyítsák magukat vagy egészségesek maradjanak, a betegek különböző reform étkezési irányzatokhoz csatlakoznak és/vagy kifejlesztik a saját egyre bővülő, egyedi táplálkozási szabályaikat.

A betegek teljes életvitele az étkezés köré szerveződik, és mindennél fontosabb lesz számukra a megfelelő minőségű és tisztaságú élelmiszer beszerzése, elkészítése.

Meggyőződésük, hogy a táplálkozásuk miatt teljesen védetté válnak a különböző betegségekkel szemben. Ám eközben az elutasított ételek miatt szervezetükben komoly hiánybetegségek alakulhatnak ki.

A betegségektől való szorongás kialakulhat családi, munkahelyi, párkapcsolati vagy egyéb problémák miatt is, melyet a diétával ellensúlyoznak, az étkezésük feletti kontrollal erősítve alacsony önbecsülésüket. A kiváltó okok között szerepelhet a hipochondria, a kényszeres személyiség, egy másik táplálkozási zavarból való szabadulás, a százszázalékos kontroll vagy biztonság igénye is.

Az a betegség elsősorban a képzett, jó egzisztenciális körülmények között élő emberek (leginkább nők) körében fordul elő.
Az orthorexia kezelésében - azáltal, hogy oldja a betegséget kiváltó érzelmi blokkokat- nagy segítségét nyújthat a craniosacralis terápia is.