Kimerültség, alvászavarok... - Van megoldás?

A szakaszok egészséges körülmények között nem felcserélhetőek, habár egyéni jellegzetességek előfordulhatnak. Átlagosan 7,5 órát alszunk naponta (ez nagyvonalú becslés az életkori és egyéni igényekből fakadó ingadozásokat figyelembe véve).

Az alvászavarok a legóvatosabb számítások szerint is minimum a népesség egyharmadát érintik, ugyanakkor bizonyos kutatások az átmeneti, akut alvászavarokat is figyelembe véve arra jutottak, hogy a teljes népesség 66%-a érintett az álmatlanságban és ehhez kapcsolódó problémákban.

Alvászavarnak nem csak az inszomnia (álmatlanság ) minősül, hanem minden alváshoz kapcsolódó kórkép vagy nehezítettség is, mint az obstruktív alvási apnoé (óránként több, mint öt alkalommal történő légzéskimaradás, amely súlyos oxigénhiányhoz vezethet), a narkolepszia (amikor a beteg egyik pillanatról a másikra mély álomba esik), átmeneti környezeti okok miatt kialakult alvási vagy ébrenléti nehézség (hosszú, időzónákon átívelő utazás után a jetleg, vagy az éjszakai-nappali műszakok váltakozása).

Bizonyos betegségek növelik az előfordulását (a depressziósok 90%-ánál megjelenik), a szélsőséges szerhasználat - alkohol és drogfogyasztás, valamint egyes gyógyszerek (pl. hormonkészítmények) - szintén állhatnak a gond hátterében.

A lényeg a felsorolt problémák mindegyikénél, hogy az alvás nem felel meg alapvető funkciójának. Az alváshossz jelentősen lerövidül, minősége csökken, a szellemi-fizikai feltöltődés nem történik meg.

Ezt a szervezet egy darabig elviseli, majd radikális romlás következik be a nappali teljesítőképességben. A koncentráció hanyatlani kezd, a rövid távú memória kapacitása csökken, a kognitív funkciók súlyosan romlanak.

Az alvászavarral küszködő nem tud kielégítően teljesíteni sem a munkahelyén, szem a szociális kapcsolataiban: ingerlékeny, fáradt, türelmetlen lesz az élet minden területén.

Hosszútávon a fizikai kimerültségnek számos más jele is lesz: az immunrendszer gyengül, a táplálékfelvétel megnő.

A háttérben jellemzően stressz áll- az egész napi hajtás után a szervezet és főként az agy képtelen leállni, készenléti állapotban marad.

A craniosacralis terápia segíthet itt is, ahol a nyugati orvostudomány már gyógyszerekhez nyúlna.

A lágy érintések segítenek ellazulni, feltöltődni, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a szervezet végre valóban feltöltődhessen.