Amikor valahogy rendszer-szinten van a „hiba”

Ezzel a megközelítéssel számtalan probléma van. Az első és talán a legfontosabb az, hogy az ilyen esetekben majdnem kivétel nélkül hibásan használják ezeket a fogalmakat, hiszen nem szakértők. Ezáltal fokozódik a társadalom fogalomzavara a mentális betegségekkel kapcsolatban is.

Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, mostanra az internet, mint a legsűrűbben használt információforrás is tele van hamisságokkal, félreérthető „magyarázatokkal” erről a területről, így az okoskodni vágyók hamar feljogosítva érzik magukat mindenre, immár „megalapozott” tudással.

Akiről pedig elhangzik... nos, legjobb esetben elengedi a füle mellett. Rosszabban pedig egyfajta hamis énképének részévé válik. Társadalmi hatás része továbbá az is, hogy azáltal, hogy „mindenki beteg”, az egészségesek is, sőt. Tehát a mentális betegségekkel való indoklás egyszerre lesz kibúvó a felelősség alól, közben pedig a norma részévé válva értetlenül nézünk azokra, akik valódi mentális nehézségekkel küzdenek.

Pedig bárkinek, akinek a családjában, közvetlen baráti körében van legalább egy személyiségzavarral vagy más típusú komolyabb mentális problémával küzdő személy, igazolhatja, hogy mindez bizony más nagyságrend a valóságban.

Ezen páciensek előtt hosszú út áll a gyógyulásig, legyen szó a tünetmentes jóllétről, vagy épp minőségi élethez szükséges keretekről. A hosszú utakhoz pedig mindig jól jön a támogatás.

A hozzátartozók nagyon gyakran nem igazán találják a helyüket egy ilyen beteg mellett, az „elmebeteg” és az „őrült” stigmatizáló szavak, a család gyakran tabusítja a helyzetet a külvilág felé, ami nem segít, ám sokkal inkább árt. De akkor mégis mi az, ami segít?

Az őszinteség. Kimondani a valódi érzéseket. A kapcsolódási pontok és közös emlékek felidézése, kihangsúlyozása. A pszichoterápia. Semmiképp sem érdemes kihagyni a szakemberrel való közös munkát. Hosszútávon csak ez vezet végleges, minőségi változásokhoz.

A craniosacralis terápia igazi mankó lehet. A teljes ellazulás, a tudat kitisztulása, a testérzések megélése és a stressz fizikai tüneteinek enyhülése megadja azt a támaszt, ami segít tovább haladni a gyógyulás útján.