Számoljunk le a szuperanya mítosszal!
Mindannyiunk fejében él egy kép arról, milyennek is kell lennie egy tökéletes anyának és – gyakran erőnkön felül – próbálunk is megfelelni ennek az elképzelésnek. Pláne, hogy a médiából, az internetről – no meg a közösségi médiából tájékozódva azt látjuk: másnak ez könnyedén sikerül. Egyre frusztráltabban nézegetjük a pillanatok alatt összedobott szülinapi szivárványtortákat, színjeles bizonyítványokat, büszkén lefutott kilométereket, idilli családi fotókat és izgalmas programokat.
Miközben a mi önértékelésünk egyre csak csökken és csökken.
Pedig ezeknek az ideáknak a kergetése súlyos következményekkel járhat az önértékelési problémáktól kezdve a stresszen át egészen a depresszióig.
Tudomásul kell vennünk, hogy amit a neten, a tv-ben és a Facebookon látunk, az nem a valóság; inkább annak egy cukormázba vont szelete.
Ha szeretnénk kiszállni ebből a versenyből és megszabadulni a mindennapok elvárásai okozta stressztől, tudatosítanunk kell magunkban, hogy szuperanyák legfeljebb a mesében és a Facebookon léteznek, senki nem képes minden feladatot tökéletesen ellátni és élete minden területén maximumot nyújtani.
Helyette próbáljunk meg egy kicsit lazítani, és mindenek előtt:
Határozzunk meg egy fontossági sorrendet!
Ahhoz, hogy képesek legyünk egyensúlyt teremteni a hivatásunk és anyai feladataink között, fel kell állítanunk egy prioritási sorrendet. (Például mi az, amire feltétlen szükségünk van egészségünk megőrzése érdekében, mi tölt fel, mi kapcsol ki bennünket, mely területeken lenne szükségünk segítségre, mi az, ami elengedhetetlen a család összetartása érdekében stb.)
Kapcsolódjunk ki!
Ha a család és a munka mellett nem veszünk tudomást a saját szükségleteinkről az csak frusztrációhoz, kimerüléshez, depresszióhoz vezet, és a legkevésbé van pozitív hatással a gyerekeinkre, a munkánkra vagy a párkapcsolatunkra.
Ahhoz, hogy lelkileg és fizikailag stabilan a legjobbat hozzuk ki magunkból életünk különböző területein, fontos, hogy ne csak családunkkal törődjünk, hanem saját magukkal is: eleget aludjunk, egészségesen étkezzünk és biztosítsunk a magunk számára is időt a feltöltődésre.
De honnan szakítsunk erre időt? Egyszerű:
Szabjunk határokat!
Egy dolgozó anya esetében túl sok a szerep és a feladat, amelynek meg kell felelni. Ahhoz, hogy az igazán fontos dolgokat jól végezhessük, meg kell tanulnunk bizonyos – a nem életbevágóan fontos – dolgokra nemet mondani.
Ha egyedül nem megy (és valószínűleg nem fog), akkor:
Kérjünk segítséget!
Gondoljuk végig, hogy kitől tudnánk rendszeres segítséget kérni. Egy nagyszülő, egy lelkes szomszéd néni, esetleg fizetett segítség (takarítónő, bébiszitter) bevonása rengeteg terhet vehet le rólunk, amiért szervezetünk és családunk is hálás lesz!
És végül:
Tegyünk a stressz ellen!
A hulla fáradt, túlterhelt, ingerlékeny anyaként könnyebben leszünk dühösek a gyerekekre, többet veszekszünk velük. A gyerekek pedig – úgy érezvén, hogy nem jut rájuk elég figyelem – még erőteljesebb módon próbálják meg felhívni magukra a figyelmet.
A stressz negatívan hat ki a párkapcsolatunkra, és nyilván a munkahelyükön is nehezebben álljuk meg a helyüket, mely még inkább növeli stressz szintünket (ahogy a családjukét is).
Ezért mindenképp fontos, hogy keressünk valamilyen stressz kezelési technikát, mellyel csökkenthetjük, illetve megelőzhetjük a stresszt életünkben.
Ebben lehet segítségünkre a craniosacralis terápia is, mely gyengéd érintésekkel vezeti rá testünket az ellazulásra, beindítva öngyógyító folyamatait.