Sikoly a gyerekszobából

A kicsi az ágyban ülve tágra nyílt szemekkel zokog, kiabál, zihálva lélegzik, hadonászik, és semmifelé megnyugtató szóra, ölelésre nem reagál. Nincs ébren és nem is lehet felébreszteni. Az 5-15 perces roham után viszont azonnal elalszik és reggelig fel sem ébred.
A pavor nocturnust magyarul éjszakai felriadásnak, lidércnyomásnak, vagy alvási rémületnek nevezik, és nem összekeverendő a rémálommal. Ennél a jelenségnél ugyanis a gyermek nem ébred fel az álmára és utólag sem tud beszámolni róla, hogy mit élt át.
A pavor nocturnus általában az első alvási ciklus vége felé (kb. 1-1,5 órával az elalvás után) a mélyalvás idején alakul ki.
A gyermek ilyenkor nem, vagy csak részben nyeri vissza a tudatát, ezért nem lehet vele kapcsolatot teremteni, és ezért nem emlékszik vissza rá reggel.
A rémálmok ezzel szemben az éjszaka során bármikor, de gyakrabban hajnaltájt jelentkeznek, az álmodós REM fázisban, és a gyermek teljesen felébredve el tudja mondani, hogy mit álmodott.
A rémálom miatt a gyermek később félhet az elalvástól is, míg az éjszakai felriadás esetén a gyermek nyugodtan alszik el, a szülők viszont kevésbé.
A szorongó szülők számára némi vigaszt nyújtjat, hogy az éjszakai felriadás ugyan drámainak tűnik, a gyerekek számára mégsem traumatizáló hatású, hanem ártalmatlan átmeneti jelenség, melyet legkésőbb 7-8 éves korára kinő.
Mi okozza az éjszakai borzalmakat?
A genetika bizonyosan szerepet játszik ennél a jelenségnél, mivel a kutatások szerint nagyobb arányban fordulnak elő olyan gyerekek estén, ahol a szülők, nagyszülők szintén alvászavarokkal küzdenek. De kiválthatja az éjszakai felriadást szorongás, túl sok inger, élmény a nap folyamán, a napi rutin változása, idegen környezet stb.
Mit tehet a szülő?
Semmi esetre se ébresztgessük, rázogassuk gyermekünket, és ne kapcsoljunk lámpát, mert ezzel jellemzően csak elnyújtjuk a rohamokat. Annyit tehetünk, hogy „végigasszisztálva” a jelenséget vigyázunk gyermekünkre, hogy ne tegyen kárt magában. A roham elmúltával már meg lehet ölelgetni, megnyugtatni, betakarni, de egy tipikus pavor nocturnus esetén a gyermek nincs is magánál, nem ismeri meg a szülőt, esetleg el is lökheti őket magától.
Gyermekkori alvászavarok esetén segíthet a craniosacralis terápia is.