Újra megszületni

Bár nincsenek róla tudatos emlékeink, de a vajúdás, a megszületés és születést követő időszak a legtöbb ember számára traumatikus hatású.

Ezeket a korai traumákat pedig gyakran életünk végéig magunkban hordozzuk, nem is sejtve, hogy az esetleges későbbi pszichés problémáink, konfliktusaink, szorongásaink itt gyökereznek.

Képzeljük magunkat egy újszülött helyébe!

Először is el kell hagynunk az eddig ismert biztonságos, meleg, testünket óvó és körülölelő anyaméhet az ismeretlen felé sodródva. Vajúdás közben a fejünkkel próbáljuk kitágítani a szülőcsatornát, hogy átfúrhassuk rajta magunkat, miközben a szűk hely és a méhösszehúzódások komoly fizikai fájdalmat okoznak.

Ha nem vagyunk elég „gyorsak” vagy „ügyesek” fejünket fogóba vagy vákuumba fogják és húzni kezdik, hogy kiszabadítsák testünk többi részét. A fejünkre és a nyakunkra ható erőnél és fájdalomnál csak az átélt rémületünk lehet nagyobb.

Akkor sincs nagyobb szerencsénk, ha császármetszéssel születünk. Hisz ez esetben még felkészülni sincs időnk a drasztikus változásra - a vajúdással együtt járó fizikai küzdelem és szorongás legalább erre ad némi lehetőséget- csak hirtelen kiragadnak eddigi, megszokott környezetünkből.

És kint minden elviselhetetlenül tágas, fényes, zajos, hideg. És idegen.

Ahogy világra jövünk, azonnal elvágják a még pulzáló köldökzsinórt, holott ilyenkor még nem vagyunk felkészülve az önálló légzésre. Máris megszűnik az anyával való bőrkontaktus, idegen kezek vesznek át minket.

Lesúrolják érzékeny, még érintetlen bőrünket, lemosva róla a tápláló és védő anyagokat tartalmazó magzatmázat. Lemérnek, orrunkba szondát dugnak, szemünkbe hideg és csípős folyadékot cseppentenek.

Felöltöztetnek majd- szerencsésebb esetben- így adnak át minket az édesanyánknak.

Rosszabb esetben órákra vagy hosszú napokra megfigyelés alá kerülünk, esetleg fénykezelésre vagy inkubátorba. Elszakítva az egyetlen biztos ponttól, akit eddig rövid életünk során megismertünk: az édesanyánktól.

Nem csoda, ha többségünk a lelke mélyén olyan traumákat hordoz, melytől csak tudatos, gyakran hosszadalmas munkával szabadulhatunk meg. Ebben segíthet többek közt a craniosacralis terápia is akár csecsemők, akár felnőttek esetén.

A SER, azaz a Somato Emotional Release módszer a craniosacralis terápia egyik alapelemeként segít a testünk szöveteiben elraktározott leki-érzelmi-pszichikai blokkokat felkutatni és feloldani. Ezáltal – megszabadulva az elfojtott múltbéli traumáktól, valamint az általuk kiváltott stressztől-vendégeinknek lehetősége nyílik egy egészségesebb, boldogabb életre.