"Megőrülök a gyerekemtől!"
A holmijait elhagyja, a feladatit elhanyagolja, pedig nem buta, gyerek, sőt…! Néha úgy érzem, megbolondulok mellette!”
Ezek a kitörések mindennaposak a hiperaktív gyermekkel rendelkező szülők esetén, akik gyakran- joggal- érzik úgy, hogy nem bírják tovább.
Mivel a hiperaktív gyermekek száma az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekszik, és ez a viselkedési zavar mind a gyermek, mind családja és környezete számára igen megterhelő, az okok feltárása sürgető feladat lenne.
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, vagyis ADHD) olyan neurológiai probléma, melynek legtipikusabb tünete a koncentrációs- és figyelemzavar, kísérő tünetei pedig a hiperaktivitás (mozgáskényszer), impulzivitás (hirtelenség, szertelenség), valamint a szabályokkal és utasításokkal szembeni ellenállás.
Az ADHD kialakulásának okai nem teljesen tisztázottak, illetve több oldalról (biológiai, mentális, szociológiai stb.) is megközelíthetőek.
Vannak kutatók, akik szerint genetikai, illetve fejlődési rendellenesség áll a háttérben, mások a születést megelőző, terhesség és magzati lét alatti problémákban látják az okokat (szülés előtti, alatti komplikációk, nehéz szülés, koraszülés, oxigénhiány, császármetszés, anyai stressz).
Egyes kutatók a civilizált táplálkozásra vezetik vissza (túlfinomított, félkész ételek, gyorséttermek, finomított liszt, cukor, tej, különböző adalékanyagok és színezékek miatti mérgezések, allergiák, paraziták). Ezen kutatók szerint komolyabb diétával már önmagában látványos eredmények érhetőek el.
Megint más nézőpont szerint az ADHD-s gyerekek problémája inkább pszicho-szociális eredetű, vagyis mindössze több figyelemre, szeretetre és odaadó gondoskodásra lenne szükségük. Összehasonlító kutatásuk alapját azok az országok képezik, ahol a gyermekekkel való törődés magasabb fokú (Dánia, Norvégia, Svédország), itt jóval kevesebb ADHD-s beteget diagnosztizálnak.
Érdekes kísérletet végzett a londoni King's College pszichiátriai intézet, ahol ADHD -s tünetekkel rendelkező gyerekek agyi tevékenységét vizsgálva arra jutottak, hogy ezeknek a gyerekeknek az agya másképp működik.
A funkcionális MRI-vel végzett vizsgálat során kiderült, hogy a hiperaktivitás tüneteit mutató gyerekeknél az agy jobb oldali homloklebenyében (mely segít a viselkedés megtervezésében, ill az összpontosításban) kevésbé aktív az agytevékenység, mint azoknál, akik nem szenvednek ADHD-ban. Összefüggésbe hozták tehát a betegséget a jobboldali homloklebeny sérülésével, amely akár a születés közben is bekövetkezhet.
Vannak pszichológusok, akik a családi, szülői, szociális háttérben keresik az okokat. Szerintük a különböző gyermekkori traumák (szegénység, válás, családtag halála, családon belüli erőszak, pszichés betegségek a családban stb.) mind előidézhetik az ADHD kialakulását.
Ha a tünetek alapján úgy látja, hogy gyermekénél is fennállhat a hiperaktivitás, mindenképp érdemes vele fejlesztőpedagógushoz, pszichológushoz fordulni!
Sokat segíthet a cukormentes és finomított szénhidrátoktól mentes étrend, a friss levegőn töltött mozgás, a tv-nézés és számítógépes játékok mellőzése, a sok pihenés és a rendszeres napirend.
A craniosacralis terápia szintén igen hatékony lehet, mivel egyrészt összehangolja jobb és bal agyféltekét, ezáltal fejlesztve gondolkodást, másrészt a kezelés normalizálja az agyi-gerincvelői folyadék áramlását, harmonizálja az idegi funkciókat, javítva az agyműködést és a koponyán belüli keringést.
A craniosacralis terápia mikromanipuláción, a koponyacsontok rendellenes helyzetének és mozgásának korrekcióján, az agyhártyarendszerben és a kötőszövetekben lévő feszültségek oldásán alapul.
